Ebből a nézőpontból a keresztyén teológiai látásmód újrafelfedezése tehát éppen nem kivonulás a valóságból, hanem pont ellenkezőleg, a ma uralkodó pótvallásból való kijózanodás mozzanata, szembesülés azzal a valósággal, amelyet az uralkodó szekuláris messianizmus, vagyis a határtalan haladás ideája elfed.
S ez így is van. A teológiai látásmód messze nem csak afféle ártatlan »vallásoskodás«, hanem kritikai szembenállás a ma is uralkodó emberképpel.
Itt az ideje a teológia rehabilitációjának. Üdvözlöm a Párizsi Nyilatkozatot, személy szerint külön köszönet a teológiáról közölt mondatért. S itt az ideje annak is, hogy egyre inkább nyilvánvalóvá váljék: Európában igenis létezik a ma uralkodó világképpel szembeni intellektuális ellensúly, amely alapjaiban kérdőjelezi meg azokat a soha nem igazolt előfeltételezéseket, amelyekre a mai korszellem épül, s amely korszellem valóságos diktátumként, történelmi szükségszerűségként akarja általános érvényűvé tenni önmagát.”