A kulturális háborúban a taktikázás kevés - stratégia kell

"A nemzetközi baloldal esete annyiban más, hogy eszméletlen erőforrások fölött diszponál és a kultúrharc megnyerésére szakosodott hálózatai működnek, amelyek decentralizáltan és mégis teljes egységben fejtik ki tevékenységüket (pont, mint a terrorszervezetek)." rövid és velős!

A baj ott kezdodott, amikor az EU kihagyta az alapokmanyabol a kereszteny gyokereit. z irodalom, a kepzomuveszet, a filozofia, a jog es az egesz eletunk epul nagyreszt erre. A datum, amit ma irok is a Krisztus szuletese utani 2017-es ev oktober 22. Persze, hogy az Isten utan a nemzet es a csalad szetrombolasara adtak a fejuket. Ne hagyjuk! Ne hagyjuk, hogy a normalitas, a harmonia kivesszen az eletunkbol!

A következő ciklusban erre is lesz idő és energia. Sajnos. Az MMA már elkezdte az ultraszervilis komcsi attitűddel rendelkező művészréteg kitenyésztését, szépen haladnak vele a jövőben.

Jó a felvetés a mára már dominánssá vált hazai jobboldali politikai tábor kulturális intézményekben való gyengeségéről. Egy másik oldalról úgy lehetne ezt a problémát megfogalmazni, hogy miközben az utóbbi években a politikai szerveződések terén már domináns helyzete van a jobboldali/nemzeti oldalnak, addig a politika háttérbázisait jelentő, csatlakozó szférákban a baloldalnak, de főként ennek is a balliberális részének van toronymagasan több híve kulcspozíciókban a különböző művészeti és akadémiai-egyetemi társadalomtudományi részlegekben. Így hiába teremtette meg magának már a nemzeti-polgári jobboldal is a médiafelületeit 2010-re, ebbe maximum csak sima újságírókat tudott toborozni-kinevelni, de tényleges szakújságírókat - megfelelő információs bázissal, illetve mögöttük az őket támogató, nekik interjúkat adó ténylegesen kompetens társadalomtudósokkal - ez az oldal nem tudott saját köreiben megszervezni. És ennek tényleg az is az oka - amit jól helyez ki a cikk -, hogy a jobboldali politikusok egyszerűen nem is értik, hogy nem elegendő a médiafelület megszerzése, hanem e mögé hozzáértő alkotmányjogászokat, politológusokat, szociológusokat, színikritikusokat, irodalmárokat stb. kell körökbe szervezni. Ezt a hiányt talán az mutatja a legjobban, hogy míg a politikailag szinte nullára csökkent és eltűnt balliberális tábornak elemző hetilapjai vannak (Magyar Narancs , HVG, Élet és Irodalom, 168 Óra) - hihetetlen elfogultsággal de hozzáértőkkel -, addig a jobboldalnak csak a félig ide tartozó Heti Válasz és az inkább napilapi szellemiségű Demokrata jut.