Az egyház védi az emberi életet

Adódik a kérdés, miért nem támogatja az egyház a lombikprogramot?

Azt gondolom, hogy nem fog bennünket nemzetietlenséggel vádolni az, aki ismeri az egyház élettel kapcsolatos tanítását, ahogy egyesek tették a hozzászólók közül. Mondván, miért nem örülünk annak, hogy a lombikprogram jóvoltából lélekszámban tovább gazdagodhat a nemzet, és utat adhatunk új emberi életeknek. Meg kell említenem, hogy a nagycsaládosok döntő többsége az egyház iránt elkötelezett, ez önmagában is bizonyítja, hogy az egyház életpárti. Az egyház védi az emberi életet a természetes fogantatástól az élet természetes befejezéséig. A lombikprogramnál pedig – a számtalan erkölcsi kérdés mellett – felvetődik a probléma, hogy mi lesz a megtermékenyített, de be nem ültetett petesejtek sorsa. Őket bizony vagy lefagyasztják, vagy megsemmisítik, vagy az orvosi kutatás tárgyává válnak, illetve a kozmetikai ipar használja fel. Pedig ne felejtsük el, hogy a jog szerint is az emberi élet a fogantatás pillanatától jogképes alany. Emiatt sem lehetne büntetlenül megsemmisíteni őket.

Ha felvetődik a meddőség kérdése, az egyház mit tud elfogadni az élet továbbadására?

A lombikbébiprogrammal szemben az egyház olyan megoldást javasol, ami például Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban már szélesebb körben elterjedt, hazánkban még kevésbé ismert. Ez a NaProTechnológia, ami egy természetes fogantatást elősegítő, egyházilag elfogadott módszer, és valóban gyógyítja a sterilitást a lombikprogrammal ellentétben. Számos meddőnek tartott házaspárt ajándékozott meg a gyermekáldás örömével természetes fogantatás útján, minden technikai közbelépés nélkül. Eredményessége messze felülmúlja a lombikprogramét.

(...)

Egy másik vélekedő arra biztatta püspök urat, hogy hasonló nyilvánosság előtt, mint a Szent István-ünnep, nyilvánítsa ki, hogy nem akarta megbántani az életadásra törekvő párokat, kész meghallgatni fájdalmukat, és kész érző szívvel mellettük állni megpróbáltatásaik közepette.

Ezt a fajta megnyilatkozást egyfajta túlbuzgóságnak tartom, ráadásul tele rosszindulattal, mert olyan dolgot magyaráz a szentbeszéd tartalmába, amiről nem volt szó. Ha valaki figyelmesen és nem rosszindulattal figyelte, és újra elolvassa a prédikációt, akkor láthatja, hogy azzal senkit sem szerettem volna megbántani. Pusztán arra utaltam, hogy létezik egy olyan törvénykezés, amely a keresztény értékrenddel nem összeegyeztethető. Azt pedig feltételezem, senkinek sem kell igazolni, hogy egy cselekedet nem attól válik erkölcsössé vagy sem, hogy kevesen vagy sokan teszik. A korrupció, az emberölés akkor is erkölcstelen, ha kevesen követik el. További fontos szempont, hogy az egyház sohasem az embert, hanem a cselekedetet ítéli meg. Ahogy Szent Ágoston fogalmazott: a bűnt utálnunk, a bűnöst viszont szeretnünk kell.”