„A legradikálisabb »természetesen« a liberálisok álláspontja. Úgy látják, a román vállalkozások fejlődésének akadálya – a »tolvaj« szociáldemokrata kormány mellett – a jó erőben lévő, de dolgozni nem akarók milliói. Őket, akár jogi eszközökkel is, kényszeríteni kell, hogy dolgozzanak. (…)
A szomorú valóság az, hogy Romániában azért nincs rendelkezésre álló munkaerő, mert emberből is egyre kevesebb van. A kivándorlás 2008 után csak felgyorsult, fittyet hányva a szakértői jóslatoknak, miszerint a kelet-közép-európai vendégmunkások lesznek az elsők, akik a válság sújtotta nyugati államokban munka nélkül maradnak, tehát kénytelenek lesznek hazatérni. Nem így történt: nemcsak a már elmentek nem tértek haza, de újabb tömegek csatlakoztak hozzájuk. Csak tavaly negyedmillió román állampolgár telepedett ki. (…)
Tévedés ne essék, Nyugaton nem csak azért nagyobbak a fizetések, mert a gazdaság fejlettebb, hanem mert a társadalom igazságosabb. Az Eurostat adatai ezt nagyon jól mutatják: miközben Romániában a bruttó nemzeti össztermék alig több mint negyedét költik fizetésekre, addig ez az arány a fejlett nyugati országokban az 50 százalékot is megközelíti. Ennyi jut az alkalmazottaknak a cégek által előállított hozzáadott értékből. Nálunk a bérek és a GDP aránya az 1995 és 2015 között eltelt húsz évben nemhogy nőtt volna, hanem közel 3 százalékponttal csökkent. Ez egyúttal azt jelenti, hogy a termelékenység javulása ebben az időszakban meghaladta a bérek növekedési ütemét. Ideje lenne »lemezt cserélni«, amíg még van kinek fizetést emelni. Az alternatíva a munkaerőimport, de kérdés, hogy felkészült-e a romániai társadalom – és benne mi, magyarok –, hogy »migránsokat« lásson a városaink utcáin. Azazhogy ez nem is kérdés.”