Faluba bújnék, ha nem vesztettem volna el nagyapám képességeit a föld művelésére, az állatok tartására és a ködbozótból mindig kirohanó rémek túlélésére. Sőt, nem tékozoltam volna el apám már csak kedvtelésből gyakorolt mozdulatait, melyeket bognár apjától örökölt. Faluba bújnék, ha napkeltével szívesen ébrednék álomtalan, zaklatott éber éj helyett mély, jóízű, bódító álom után, s örülnék a kakas kukorékolásának. Bodri kutya stréber vonyítása sem bosszantana, s a konyhában megnyugtatna a kockás vászonnal borított asztalra már odakészített reggeli falat, s a kedvenc stampedlimben jó korty pálinkám. Faluba bújnék, mert tudnám, hogy a kenyeret itthon dagasztották az asszonyok-lányok, s a pék sütötte ropogósra, lágyra valaha maga rakta, szépen kifűtött kemencéjében. A kolbászt, szalonnát és a pálinkát is saját magunk készítettük jó kedvvel tavaly, s a kamrában, pincében akad még bőven, míg majd eljön az ideje a fakuló időbe új fényt csempésző szüretnek, disznóvágásnak és pálinkafőzésnek. (…)
Faluba bújnék. Vasárnap misére csak ünneplőben mennék, a többi férfivel kissé lemaradozva az asszonyoktól, de követve őket és a hívó misztikus hangokat – ki tudja, hátha mégis angyalok laknak arrafelé –, s aztán a templomkertben megbeszélnénk a fontos dolgokat. Időjárást, felvásárlást, hitelt, minek van keletje mostanában, hogyan lesz jövőre, az adókat, az állami szabályozókat, a konkurenciát, a bérlők trükkjeit. Az esti kártyapartiról, dalárdáról és a fiatalokról is szólnánk. Nem mert bántanánk őket, csak mert jólesik, s örülünk, hogy itt vannak. Bizony nagyon örülünk, mert sokan elmentek, főleg Amerikába, meg ahová tudtak. (…)