A falut megmenteni igazi nemzetvédő feladat, de csak akkor sikerülhet, ha a hit, a munka és a gyermekzsivaj újra átjárja a falvakat.
Faluba bújnék, ha nem vesztettem volna el nagyapám képességeit a föld művelésére, az állatok tartására és a ködbozótból mindig kirohanó rémek túlélésére. Sőt, nem tékozoltam volna el apám már csak kedvtelésből gyakorolt mozdulatait, melyeket bognár apjától örökölt. Faluba bújnék, ha napkeltével szívesen ébrednék álomtalan, zaklatott éber éj helyett mély, jóízű, bódító álom után, s örülnék a kakas kukorékolásának. Bodri kutya stréber vonyítása sem bosszantana, s a konyhában megnyugtatna a kockás vászonnal borított asztalra már odakészített reggeli falat, s a kedvenc stampedlimben jó korty pálinkám. Faluba bújnék, mert tudnám, hogy a kenyeret itthon dagasztották az asszonyok-lányok, s a pék sütötte ropogósra, lágyra valaha maga rakta, szépen kifűtött kemencéjében. A kolbászt, szalonnát és a pálinkát is saját magunk készítettük jó kedvvel tavaly, s a kamrában, pincében akad még bőven, míg majd eljön az ideje a fakuló időbe új fényt csempésző szüretnek, disznóvágásnak és pálinkafőzésnek. (…)
Faluba bújnék. Vasárnap misére csak ünneplőben mennék, a többi férfivel kissé lemaradozva az asszonyoktól, de követve őket és a hívó misztikus hangokat – ki tudja, hátha mégis angyalok laknak arrafelé –, s aztán a templomkertben megbeszélnénk a fontos dolgokat. Időjárást, felvásárlást, hitelt, minek van keletje mostanában, hogyan lesz jövőre, az adókat, az állami szabályozókat, a konkurenciát, a bérlők trükkjeit. Az esti kártyapartiról, dalárdáról és a fiatalokról is szólnánk. Nem mert bántanánk őket, csak mert jólesik, s örülünk, hogy itt vannak. Bizony nagyon örülünk, mert sokan elmentek, főleg Amerikába, meg ahová tudtak. (…)
Tudom, hogy mindenki nem bújhat el, én sem. Nem is kell. De megpróbálhatjuk azokat az értékeket, érzéseket visszacsempészni az életünkbe, amelyek talán avíttnak hatnak, de elfojtott, mára szánva-bánva megtagadott reményként ott élnek bennünk. Falusi hangokban, hajnali fényekben, völgyben megülő őszi ködben. Hírük sincs a faluknak? Ébresztő! A falut megmenteni igazi nemzetvédő feladat, de csak akkor sikerülhet, ha a hit, a munka és a gyermekzsivaj újra átjárja a falvakat. Akkor talán én sem bújni, bujdokolni mennék vissza a falumba, hanem élni. Élni.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Daniel Craig visszatért a lassan már ikonikusnak nevezhető nyomozó karakteréhez, és ha a világot nem is váltja meg, hellyel-közzel betartja, amit ígér. A Tőrbe ejtve: Ébredj fel, halott ember korrekt krimi lett, de bosszantó, hogy nem játssza ki ügyesebben a lapjait.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
A liberális állameszménynek abban az értelemben biztos vége van, hogy az egyének érdekeit az állam érdekei elé helyezheti. Nem az egyén szükségletei, hanem a közösség, vagyis az állam igényei fogják megszabni a közeljövő politikai mozgásait. Lánczi András írása.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
Az orosz elnök újra együttműködést ajánl Európának, miközben az ukrajnai háború lezárásának feltételeiről beszélt.
Azt is elmondta, mivel szeretne majd foglalkozni, amikor felnő.
