„Egy nőről, természetesen. Városi nőről. Aki haza akar jutni egy »erdélyi fesztiválról«. Ahol büdös lett a Csíki Sörtől, pedig fürdött. Messze van a vonatállomás nagyon. A nő bekéredzkedik a menő zenekar furgonjába. A zenészek persze mind drogosok. Meg isznak. Meg hülyék. Ezek a cseppet sem sztereotipikus zenész-figurák csupa sztereotípiában gondolkodnak: meglepődnek, hogy a nőnek nem kell még pisilnie. Mert a lányoknak mindig pisilniük kell szerintük. Ilyen szexisták ezek a zenészek.
Hát még hogy meglepődnek aztán a novella végén! Igen, lelövöm a poént. Amikor a nő, épphogy átérve a magyar határon, helikopterbe száll. Érte jött. Saját helikopter. Mert a nő nagymenő vállalkozó. Nagykutya. Nem kiscica. Tátva marad ám a szája a sok szexista lúzer pasinak abban a szakadt kis furgonban!
Micsoda fordulat! Micsoda harc az ócska, szexista sztereotípiák ellen! – örvendezhet a Kemény Zsófit valamiért tehetségesnek gondoló feminista gyülekezet.”