Lánczi András: A bosszúvágy és az irigység a két legpusztítóbb politikai fegyver, mert ellenségképző ereje van
De ki lehet politikailag sikeres? Mivel minden demokratikus választás maga a káosz, végül a szerencse is hozzáteszi a magáét.
Már miért csak ennyi a korrupció büntetése? És főleg, miért évül el egyáltalán?
„Most egy kicsit feszegetném az európai jogállam határait: Már miért csak ennyi a korrupció büntetése? És főleg, miért évül el egyáltalán? Lopsz, megpattansz, elítélni nem tudnak, aztán pár év múlva előkerülsz és kedvesen folytatod?
Persze értem, hogy a népszavazási kezdeményezést elindító Vágó Gábor ex-elempés hurrá-aktivista miért ezzel a számmal kampányol: Orbánék második négyéves ciklusa jövőre lejár, ők meg megnyerik a választásokat, aztán jön az igazságosztás és számonkérés. Azaz tessék ezért rájuk szavazni. Az ötlet mögé gyorsan beállt mindenki, Gulyás Marcikától a szocialistákig, hiszen végre valami értelmesnek tűnőt is mondhatnak a kampányban, másrészt meg adatbázist is lehet frissíteni ezzel. El is indult a demokrata korrupciós licit: ki hány választói szignót hoz? Az Együtt, a Párbeszéd és a Kétfarkú Kutya Párt 22500 aláírást ígértek a szükséges 120 ezerhez.
Miért pont ennyit? Ne kérdezzék, gondolom kiszámolták, hogy egy aktivistának hány aláírásra képes rokona van. Az MSZP 50 ezerre emelte a tétet, hogy aztán a Momentum tromfoljon 200 ezerrel. Meg kell mutatni, hogy a hatalomra vágyó úri gyerekek korrupcióban is viszik a pálmát! A nagy ellenzéki összeborulásból egy szervezet hiányzott, a Demokratikus Koalíció. Hiába, Gyurcsány Ferenc tapasztalt ember, tudja, a korrupcióval jobb nem viccelni.”