Kedves Veiszer Alinda!

„Megmondom, mi a baj. Az, hogy te olyan dolgokra taníttatod a gyermekeidet, amelyek »nemzetközileg eladhatóak«. Ez az eladható szó olyan különös, nem? Eladható volna, amiben jók vagyunk, amiben örömünket leljük? Eladhatóak volnánk mi magunk a vágyainkkal, az adottságainkkal? Felcserélhetjük a hazánkat egy másikra, ahol jobban eladhatjuk magunkat? Alinda, te erre neveled a gyermekeidet? Hogy kaparják ki a gesztenyét maguknak, ha kell a szülőföldjük, a hazájuk elhagyása árán is? (...)

Alinda, soha, senki nem rekeszthetne ki a nemzetből, hogyan is tehetné? Tartok azonban attól, hogy te magadat rekesztetted ki, és még be is jelented egy interjúban, hogy már nem tartozol közénk.”