Az Orbán-terv titkai

„Na de Soros-terv ide, nemzeti konzultáció oda, 2018 amoda – végül is az Orbán-terv viszont micsoda? Tudunk-e bármit is róla? Mármint túl azon, hogy a választásokat muszáj megnyerni megint, és ha egy mód van rá, akkor a soron következőket is?

Az az állításom, hogy nem tudunk erről semmit. Tervről még soha nem tudtunk kevesebbet. Különféle értelmiségiek hajlamosak feltételezni, hogy az embereknek szokásuk programpontok, országjobbító elképzelések, filozófiai megfontolások alapján ikszelni a szavazófülkében. Nem vitatom, kialakultabb kultúrájú vidékeken meghatározó jelentőségük lehet ezeknek is. A liberálisok liberálisokra, a konzervatívok konzervatívokra, a szocialisták szocialistákra szavaznak. Az is előfordul, hogy öröklődik az ilyen. Egy labour família leszármazottja akkor sem lesz tory, ha a fene fenét eszik, és fordítva.

Magyarországra azonban ez egyre kevésbé érvényes. Meghökkentő módon nem is a kommunizmus pusztította el a tradíciókat és az eszméket – a kilencvenes években még tűnhetett úgy, hogy a klasszikus képletek restaurálhatók –: a gyurcsányizmus és az orbánizmus tettek pontot a mondat végére. Az egyik óhatatlan bukása és a másik hihetetlen felemelkedése.

Így mára nincs semmi – csak Orbán Viktor van. Személyesen. Mellette vagy ellene – ennyi a kérdés. És ha a kérdés ennyi – akkor nincs szükség tartalomra a tervben. A legfontosabb kérdésekre sem fontos válaszolni. Például, hogy bent akarjuk-e tartani az országot az Európai Unióban, vagy hogy bevezetnénk-e az eurót. Nem számít, bagatell.”