„Bár az Európai Unió valamennyi vezető intézménye, illetve ezek vezető tisztségviselői az egész kérdést pusztán jogtechnikai problémának igyekeznek beállítani, mindenki számára nyilvánvaló, hogy az európai integráció történetének egyik legsúlyosabb és egyben leginkább megjósolhatatlan kimenetelű politikai hatalmi összeütközése kezdődött el. Nincs ebben semmi meglepő, mert a kérdéskör legmélyebb rétegében kontinensünk létének legkényesebb és egyben leginkább megoldhatatlan összefüggései rejlenek. (…)
Ebből talán megérthető, hogy a kvóta most ugyan valóban jelentéktelen számú emberről szól, akiknél sokkal több ázsiai és afrikai bevándorló él már most is Magyarországon, de a 21. századra szóló üzenete valami egész más. Az tudniillik, hogy vagy Magyarország is engedelmesen »belesimul« Európa kívülről kikényszerített öngyilkosságának folyamatába, vagy életerejének utolsó maradékát arra próbálja felhasználni, hogy ellenálljon, és erre az ellenállásra bátorítson másokat is egész Európában.
Az ügy fejleményei ma teljesen kiszámíthatatlannak látszanak. Minden attól függ, hogy Európa uralmi elitjének végzetesen lepusztult (lepusztított) létkaraktere békés úton megváltoztathatónak mutatkozik-e. Egyetlen és utolsó esély ugyanis csak az lehet, hogy olyan drámai lelki, erkölcsi, szellemi változás megy végbe Európában, ami a választópolgárokat és így az általuk megválasztottakat is teljesen átformálja.”