Az egyenlő elbánásról

„A sajnálatos charlottesville-i események után – mint arról írtam – sok tartalomszolgáltató letiltotta oldalairól a »náci« anyagokat. Mondván, hogy azok rendszeres fogyasztása – az arra alkalmas, ideológia vezérelt elmeállapotúakban – erőszakhoz, gyilkosságokhoz vezet. A haladó sajtó természetesen diadalkiáltásokban tört ki. Az Index című simicskista kiadvány például »Az internet elkezdte kiirtani a nácikat« címmel hallatott örömujjongást.

Mindez a baloldali szíveknek oly kedves cenzúra, mégpedig annak is posztmodern, privatizált változata. Az eddigi évszázados gyakorlattól eltérően itt ugyanis nagyhatalmú magánemberek gyakorolják a cenzúra míves mesterségét. Régebben ez az állam feladata volt, és valami, általa konstituált, többségi »közjó« érdekében folytatták. Most is így mondják, ám – ha lehántjuk a hazug mázat a dologról –, akkor a tulajdonosok önkényes döntéseit találjuk, melyet legfeljebb a várható haszon csökkenése, vagy növekedése befolyásolhat. Miután az említett nagy befolyású személyek szellemtörténeti – és egyéb – műveltsége legalábbis kétséges, döntéseiket nyilván elsősorban a szellemi divat és a hasonszőrűek elvárásai, na meg a profitelvárások befolyásolják.

Furcsa módon fel sem merül, hogy a hasonló nyíltan kommunista, osztályharcos szellemiségű honlapokat, ahonnan Marx, Lenin, Mao és Che Guevara képei néznek vissza ránk, és nyíltan dicsőítik a tömeggyilkosokat, szintén – hasonló érvek alapján – be kéne zárni. Mint például a fenti képen látható könyvesboltot a kaliforniai Berkeley-ben.”