Itt az új OECD-jelentés, a románok megint utcahosszal vernek minket – már ami az ottani balos sajtó jóindulatát illeti
Ne csodálkozzunk, hogy nem megy orvoshoz, akit azzal stresszelnek, hogy összeomlik az egész kóceráj. Francesca Rivafinoli írása.
Nem kell meghajolni a kormányzati meg a vállalati kapzsiság és gátlástalanság előtt, nem kell elfogadni a gyalázatos béreket – együttes akarattal és kitartással érvényre juthat a munkavállalói akarat.
„A sztrájk egy olyan jog, amit nem szabad félni használni. Büszke vagyok a Tesco dolgozóira, amiért szembe mernek szállni a gyalázatos bérekkel, amiért nem hagyják magukat megfélemlíteni, amiért példát mutatnak: így is lehet. Nem kell meghajolni a kormányzati meg a vállalati kapzsiság és gátlástalanság előtt, nem kell elfogadni a gyalázatos béreket – együttes akarattal és kitartással érvényre juthat a munkavállalói akarat. Nem a rabszolgatartás a profitszerzés egyetlen módja.
Remélem, a most sztrájkolókat sűrű sorokban követik majd az egészségügyi dolgozók, a gyári munkások, és mindenki más, aki napi nyolc órás robot után azzal szembesül, hogy nem jut semmire. Ha segíteni tudok, ha bármi hasznomat veszik, támogatni fogom az ügyüket. Ennek a küzdelemnek a fegyvernemei: sztrájk és nyilvánosság – győzhet az ellenállás, ha együttes és szervezett. Csakis szolidaritás és közös cselekvés kényszeríthet térdre akár tőzsdét, akár részvénytársaságot, akár államot megszálló bűnszövetkezetet.”