„A magyar diplomácia az elmúlt években több alkalommal is fellépett a kárpátaljai katonák védelmében, ám mindig csak Ukrajnával szemben. Azt próbálták elérni – helyesen –, hogy az ukrán mozgósítás kevésbé érintse az ottani magyarságot, és a kényszersorozással semmiképpen se büntessék aránytalanul a magyarokat.
Ugyanez a nyomásgyakorlás a másik irányba, Moszkva felé eddig teljes mértékben elmaradt, legalábbis a nyilvánosság előtt biztosan. Az Orbán-kormány kizárólag a konfliktusnak azt a szereplőjét vette elő, amelyik a kárpátaljai magyarok kezébe fegyvert adott, hogy megvédjék vele közös hazájukat. Azzal a szereplővel viszont, amelyik a kárpátaljai magyarokat is gyilkoló terroristákat felfegyverzi, és amelyik az otthonukra, Ukrajnára rátámadt, mindeddig nem mert konfrontálódni. Pedig a tíz magyar katona haláláért, ha közvetetten is, de személyes felelősség terheli Vlagyimir Putyint. Akárcsak a szeparatista terroristák támogatásáért, akik a maláj utasszállító tragédiája mellett még több ezer másik fegyvertelen civil halálához járultak hozzá.