Miért nem lehet még gyerekem – átok vagy bosszú lenne?

„Logikusnak tűnő feltételezés és mind közül talán a legbarátságosabb, hogy Isten szeretne valamire megtanítani bennünket. Különleges élethelyzetünk által szeretne kimunkálni bennünk tulajdonságokat, melyek által jobb szülők lehetünk. Olyan tapasztalatokat szerzünk, melyekkel másokat segíthetünk. Meglehet. Ugyanakkor, mi nem láttuk melyek lennének ezek a tulajdonságok, és azt az utat sem láttuk, ahol mi jelek lehetünk mások számára. Utólag persze tudom, hogy ez csak a kicsinyhitűségünknek köszönhető és Isten kimunkálta bennünk még jobban a türelmet, a megértést, egyre jobban elhagytuk a skatulyázást, az ítélkezést mások életéről.

Ennél a felvetésnél azonban sokkal nyomasztóbb volt, hogy valamilyen múltbéli tettünkért kell vezekelnünk, vagy akár őseink tetteiért. Lázasan kutattunk elménkben azok után a bűnök után, melyek ilyen reakciót válthattak ki Istenből. Egészen apró jellemhibákat és egészen régi családi vitákat is számba vettük. Sokáig tartott, mire leesett a tantusz, hogy Isten nem ilyen. Egyszerűen nem így működik! Nem sújt le haragjában egy pallossal az emberekre és nem veri meg őket a bűneikért. Isten szeret és abban csak a megbocsájtásnak van helye. Éppen ezért a megbánt, helyrehozott hibáink számára már elenyésztek, így a gyermekáldás elmaradása és egy haragvó és bosszúálló Isten egyszerűen nem illik a képbe.”