Képzeljünk el egy olyan választási rendszert, amiben nem az oligarchák, hanem a nép akarata számít!

„Sokan azt gondolják, a választási rendszert azt határozza meg, mekkora a listás szavazatok aránya, mennyi egyéni képviselő van, mekkora a bejutási küszöb. Pedig ha valamire, hát a demokratikus intézményrendszerekre igaz, hogy az ördög a részletekben rejlik. Mennyire teszi lehetővé a rendszer az oligarchák érdekérvényesítését? Miből lesz pénze a pártoknak? Egyenlő esélyekkel indulnak-e? Mely felületeken lehet hirdetni, és melyeket zárják ki a kampányból?

És lássuk be, ebből a szempontból mind a mostani, mind a 2010 előtti rendszer egy katasztrófa. Az, hogy senki se ellenőrzi a pártok költéseit, az ÁSZ egy gumikacsa, ami az illegálisan kampányoló pártokat soha nem büntette meg, pénzemberek beleszólását soha nem akadályozta, egyenes úton vezetett a 2000-es évek végének korrupt Magyarországához. Ahol aztán semmi nem akadályozta az oligarchák és a választott tisztviselők összefonódását. Ez volt maga a választási rendszer. Puch Lászlók, Simicska Lajosok, Mesterházy Ernők és más pénzemberek szavazatokat, eléréseket, kampányokat, így képviselőket, pártokat vásároltak meg, saját üzleti érdekeik szerint.

(...)

2010-ben például csak a Fidesznek volt jelentősebb elérése az óriásplakát piachoz. Mi történt? Minden más hirdetési formát korlátozott a Fidesz, csak az óriásplakát piacot nem. 2015 után viszont Simicska elvesztésével elvesztették óriási részesedésük egy részét az óriásplakát piacon. Mi történt? Korlátozták a hirdetési lehetőségeket, már ami az óriásplakátokat illeti. Ez így nem demokratikus, hanem nevetséges.”