Finkelstein elment, de az öröksége itt maradt

„Írhatnám tehát, hogy az ördög elment. De Finkelstein nem volt ördög, ember volt. Méghozzá olyan ember, akit a hozzám képest másként gondolkodók a rend megőrzése, a stabilitás megteremtése miatt tiszteltek. Ez is egy szempont, bár én azt gondolom, ilyen kővel nem lehet semmilyen utat kikövezni.

És nincs megnyugvás se Finkelstein halálával, mert nem ő az ördög, hanem az a rendszer, ami a gyűlöletből, az ellenséggyártásból, a kormányzás helyetti folytonos háborúzásból tartja fent magát. Ez a rendszer pedig köszöni szépen, Finkelstein nélkül is él és virul. Nincs mit ünnepelni, mert egy ember halála kapcsán sosincs értelme ünnepelni, és nincs mit ünnepelni, mert nem történt semmi azon kívül, hogy egy beteg, öreg és hihetetlenül okos ember már nincs közöttünk.

Azok pedig, akik ténylegesen le akarják győzni azt a politikát, amit Finkelstein képviselt, nem is ünnepelhetnek semmit, mert nem életre-halálra akarják játszani a politikát, és nem végképp eltörölni a másikat a színről, hanem le akarják ezt a politikát győzni, hogy egy olyan világot teremthessenek, ami a közösség minden tagjának élhető, a Finkelsteineknek is.”