Mindenszentek, halottak napja – mit ünneplünk pontosan?
Mindenszentek ünnepének több mint ezeréves hagyománya van, a halottak napja csak évszázadokkal később került be a jeles napok közé.
Egy teljesen lezüllött, gender-ideológiától megfertőzött világban úgy kezdjünk beszélni a nemiségről, mintha annak felfogása „zsinat előtt és zsinat után” teljesen más lenne.
„El nem ítélem a keleti gyakorlatot, csak a trullói zsinatnak tulajdonítom. Sok szentéletű görögkatolikus, házasságban élő papot ismerek, de Máté-Tóth és társai ne erőltessék az Egyház egészére ennek a zsinatnak a döntését, mely nem egyetemes.
»Az pedig súlyos tévedés, hogy a cölibátus fogadalma visszavonhatatlan«. Az a tévedés, hogy visszavonható. Nem a püspöknek teszik le a cölibátus fogadalmát, hanem Jézus Krisztusnak. Annyira igaz ez, hogy a cölibátus fogadalmát letevő pap érvényes szentségi házasságot nem köthet. Az más kérdés, hogy jogi hatályától eltekinthetnek [ld. Az Egyházi Törvénykönyv, 291. kán. – KV szerk.].
(...)
»Még ha történetileg helyes is ezekre a forrásokra hivatkozni (ti. egyházi törvényekre, melyek tiltják a házasságot a fölszentelt pap esetében), keresztény teológiai és lelkiségi szempontból nem megfelelő ma is fenntartani a nemi életről való ilyen gondolkodást« [kiemelés Balázs atyától – KV szerk.]. Itt kibújik a szög a zsákból. Szent II. János Pál pápa tanítása a nemiségről lényegében nem tér el az Egyház mindenkori felfogásától. Pontosan az ellenkezője nem helyes: hogy egy teljesen lezüllött, gender-ideológiától megfertőzött világban úgy kezdjünk beszélni a nemiségről, mintha annak felfogása »zsinat előtt és zsinat után« teljesen más lenne. Kíváncsi lennék Máté-Tóth véleményére VI. Pál pápa Humanae vitae enciklikáját illetően.”