Odáig nem merészkednék, hogy az mondjam, a Hazatérés a Marvel legjobbja, de az biztos, hogy egyike az uniformizmussal (sokszor jogosan) vádolt stúdió legmarkánsabb filmjeinek.
„Tom Holland (akárcsak a Polgárháborúban) tökéletes a szerepben: végtelenül lelkes, hirtelen, szeleburdi, és ami a legfontosabb, neki elhiszem, amit az egyébként remek Andrew Garfieldnak sem tudtam, hogy tudniillik minden hősködése és bátorsága ellenére még tényleg csak egy éretlen gyerek, aki csillogó szemű rajongással tekint példaképeire, a Bosszúállókra (persze ő az eddigi legfiatalabb Pókember, a forgatás alatt mindössze húszéves volt). Ez egyben azt is jelenti, hogy kívülről/alulról, egyfajta bájos és ártatlan esetlenséggel szemléli a jelmezes héroszok világát – biciklitolvajokra vadászva, idős néniknek útbaigazítást adva, sikátorban egyperces szerencsétlenkedéssel jelmezbe bújva álmodozik arról, hogy egykor majd ő is a nagyok közé tartozhat.
Ez a kisebb lépték szerencsére a Keselyűre is vonatkozik, aki a Marvel eddigi talán legemberibb gonosztevője: egyszerű, szerény motivációk hajtják, nincsenek se várospusztító, se világuralmi hóbortjai, gyilkolni sem akar, pusztán a lóvéra hajt egy megvadult, megőrült világban, Micheal Keaton pedig természetesen kitűnően játssza. A Hazatérésben van még egy egész rakás érdekes és izgalmas mellékkarakter, de sajnos a főhős barátját, Nedet leszámítva a legtöbbjüknek (köztük Marisa Tomei May nénijének és Zendaya Michelle-jének) alig pár kurta jelenet jut, és teljesen elsikkadnak (viszont: Miles Morales már a spájzban van!).”
Legalábbis a Dumb és Dumber – Dilibogyók és a Keresd a nőt! szerzőpárosa szerint. Akik a Dear Santa, egy családi vígjáték álcája mögött a sátánból és egy család veszteségéből csinálnak viccet.
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Egy felhasználó azt írta, „most már tényleg valakinek át kéne nézni miket posztol, mert ez a szavahihetősége kárára megy”.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
Én nem akarok egy pukkancs, sértett, nárcisztikus, hazudozós, bosszúálló, populista elnököt.
Az Union Berlin szurkolói nehezen viselték csapatuk döntetlenjét a Bochum ellen.
