Így kell jó Pókember-filmet csinálni!

„Tom Holland (akárcsak a Polgárháborúban) tökéletes a szerepben: végtelenül lelkes, hirtelen, szeleburdi, és ami a legfontosabb, neki elhiszem, amit az egyébként remek Andrew Garfieldnak sem tudtam, hogy tudniillik minden hősködése és bátorsága ellenére még tényleg csak egy éretlen gyerek, aki csillogó szemű rajongással tekint példaképeire, a Bosszúállókra (persze ő az eddigi legfiatalabb Pókember, a forgatás alatt mindössze húszéves volt). Ez egyben azt is jelenti, hogy kívülről/alulról, egyfajta bájos és ártatlan esetlenséggel szemléli a jelmezes héroszok világát – biciklitolvajokra vadászva, idős néniknek útbaigazítást adva, sikátorban egyperces szerencsétlenkedéssel jelmezbe bújva álmodozik arról, hogy egykor majd ő is a nagyok közé tartozhat.

Ez a kisebb lépték szerencsére a Keselyűre is vonatkozik, aki a Marvel eddigi talán legemberibb gonosztevője: egyszerű, szerény motivációk hajtják, nincsenek se várospusztító, se világuralmi hóbortjai, gyilkolni sem akar, pusztán a lóvéra hajt egy megvadult, megőrült világban, Micheal Keaton pedig természetesen kitűnően játssza. A Hazatérésben van még egy egész rakás érdekes és izgalmas mellékkarakter, de sajnos a főhős barátját, Nedet leszámítva a legtöbbjüknek (köztük Marisa Tomei May nénijének és Zendaya Michelle-jének) alig pár kurta jelenet jut, és teljesen elsikkadnak (viszont: Miles Morales már a spájzban van!).”