Amikor pár hónappal ezelőtt azt mondtam, hogy ez a baloldaliságát örző, mégis a világot jól értő pragmatista ember ma inkább a DK tagja lenne, komolyan gondoltam.
„Ma lenne 85 éves Horn Gyula. Igazából akkor ismertem meg, amikor már miniszterelnök voltam és havonta lementem a parlamenti irodájába beszélgetni vele. Mindig felkészült volt. Legendás ákom-bákom nagybetűivel hosszú jegyzeteket készített, hogy mit akar nekem elmondani. Türelmes volt és én sem siettem. Nem volt benne tolakodás, számonkérés, végképp nem akart nyomást gyakorolni. Elmondta, hogy ő miként látja az éppen aktuális helyzetet, de rám bízta, hogy döntsek. Bátorított és támogatott.
Horn akár lehetett volna régi vágású szocáldemokrata is. De nem az volt. Korábbi önmagát is meghaladó, határokat és falakat döntő, balközép európai demokrata lett. Nyilván emlékeznek: Szinte istenkáromlás volt, hogy elsőként felvetette a NATO-hoz való csatlakozás szükségességét és az Európai Unióba történő felvételünk történelmi követelményét. Nem tudom kategorizálni őt, de nagy pontatlansággal azt mondanám, hogy plebejus európai demokrata volt. Munkáspolgár. Ez is, az is.
Nem akarok aktuálpolitizálni, de amikor pár hónappal ezelőtt azt mondtam, hogy ez a baloldaliságát örző, mégis a világot jól értő pragmatista ember ma inkább a DK tagja lenne, komolyan gondoltam. Mert távoltartaná magát múltidéző politikai handa-bandázásoktól. Ismerte a múltat és értette a jövőt.
Nyugodj békében Gyula. Nagy ember voltál.”