A békétlen egymás mellett élősködés

„De hagyjuk a nosztalgiának is minősíthető visszatekintést. Itt és most az van, hogy a földrész »boldogabbik« nyugati felén a közbeszédben hirtelen fogalomként jelentkezett »a lakosság összetételének megváltoztatása« és annak elkerülhetetlen következményei. Európa páratlan hosszú békéjében, és az életszínvonal állandó emelkedésében a dekadencia egyre több, olykor kaotikus gondolkodásmódra utaló jelét mutatja. Elég csak a dekadencia okán abból a meghatározó jelenségből kiindulnunk, hogy földrészünk lakossága már az önreprodukálására is képtelen. Vagyis, a mai nemzedék az utódai jövőjén akar élősködni. Hiszen, a nyugdíjas lakosság is csupán a megtermelt javakból élheti meg maradék sorsát és a javakat nem pótolja sem biztosító, sem takarékpénztár. A pénz képletes értéke nem cserélhető be sem termékre, sem szolgáltatásra, miközben a csökkenő népesség termelői, szolgáltató és társadalmi aktivitása az időben fokozottan csökkenni kényszerül.

Ez az élősködő populáció ütközik meg egy másik élősködő zömében muszlim népességgel, kik semmi jelet nem mutatnak arra (néhány nemzedéken keresztül sem), hogy besorolódni vágynának az európai civilizáció piramisának alsó rétegeibe. Nem dolgozni akarnak igazán, képzettségük sem feltételez még szerény Európa-kompatibilis karriert sem, ők az elsősorban nyugat-Európa szociális juttatásain kívánnak élősködni. Más kérdés, hogy muszlim felsőbbrendűségük tudatában, egyáltalán képesek lehetnek-e paradigmaváltásra, identitásuk átalakítására. Az európai neoliberális tudatban (és műveltséghiányban) tobzódó politikusok és a megmondó médiáik, hagyományosan rövidlátó világ és jövőlátásukban (Hitler, Sztálin sem tudta náluk kiverni a biztosítékot). Utópikus képzeteikre hagyatkoznak e témakörben és a történelem végénél is elképzelhetetlenebb nagy népi összeölelkezésről képzelegnek.

Erre a jelenségre azonban sem a természettudományokban, sem a társadalomtudományos vizsgálataiban nem akad bizonyíték, mert az emberi természettel szembefordulni eleve lehetetlen, több ezer éves történelmünk análeseiben, de még a mítoszok világában sincs erre fellelhető példa.

A békétlen egymás mellett élősködés kora vár ránk. Átmeneti kor lesz ez, bizonyosan. Utána, ha a történelem vége következne be, az tragikusan csak az európai történelem és civilizáció végét jelentené, s nem pusztán öreg földrészünkön. A megjövendölt »Nyugat alkonya« (Spengler… és mások), hogy kikerülhető-e egyáltalán, az népszaporulati kérdés volt és marad. Morálisan, etikailag úgy is feltehetjük a sorskérdésünket, feladja e a civilizációnk az élősködés vélt luxusát. Civilizációnk alappillérei a szellem termékeinek javára nehezednek. Le tud e mondani saját jövője érdekében Európa és az európai civilizációt követő világ az általa lakott területeken az önreprodukció hiányának bűnös önzéséről és ezáltal a lakosság összetételének erőszakos megváltoztatásáról.”