Schmidt Mária a Nyugatról: A hitetlenség a nihilizmusba vezet
Bemutatták a Terror Háza főigazgatójának legújabb esszékötetét.
A legjobban viszont azok a tanulmányok működnek, amelyek eleve azzal a céllal íródtak, hogy mélyebben beleássanak az adott művek rétegei közé, komolyabb tudományos alappal vizsgálják azokat.
„A legjobban viszont azok a tanulmányok működnek, amelyek eleve azzal a céllal íródtak, hogy mélyebben beleássanak az adott művek rétegei közé, komolyabb tudományos alappal vizsgálják azokat, és gyakran összevessék a valóságból kínálkozó analógiákkal. Ilyesmire tesz kísérletet Hoffman István a Battlestar Galacticával, Tóth Csaba a Zsivány Egyessel vagy Kisteleki Károly a Trónok harcával. Ezekben olyan politikai vagy jogi kérdéseket kezdenek el vizsgálni, melyek összecsengenek valamilyen, a valóságban is ismert esettel vagy rendszerrel, a fikciós műveken keresztül pedig kissé közelebb hozzák saját világunk felépítését, működését.
Ilyen szempontból pedig a kötetből a kedvenceim Török Gábor és Filippov Gábor tanulmányai. Nem tudom, hogy mennyire járult hozzá ehhez, hogy két olyan világról szólnak – a Walking Dead sorozata és az Alien-filmek világa –, amelyek kifejezetten sötétek és erőszakosak, de mindkettő érdekesen, kellő alapossággal és részletességgel áll neki az adott témák vizsgálatához. Török arra keresi a választ, milyen módon maradhat fenn a társadalom (vagy legalábbis annak az alapjait jelentő hatalmi rendszer) az apokalipszis után, és hogy miért is fontos az emberiség fennmaradása szempontjából a társadalom; Filippov pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy milyen kockázatokat rejt magában, ha meggyengül az államhatalom, és egy vagy több magáncég veszi át annak a helyét. Ezzel pedig valahol össze is cseng a két tanulmány, hiszen a társadalmi rend fontosságának hangsúlyozására ismerhetünk rá az Alien gonosz vállalati uralmának vizsgálata során is. És hát muszáj kiemelnem Zsótér Indi Dániel írását, ami meglepő módon talán az egyetlen, ami megfogalmaz az adott fikciós univerzumon túlmutató elképzelést, ezzel igencsak meglepve még engem is a tanulmány olvasása közben…
Több írást is kihagytam a felsorolásból, ennek pedig az az oka, hogy ezek a tanulmányok számomra egészen másképpen feleltek meg az ismeretterjesztésnek: magukat a műveket ismertetik meg az olvasókkal. Terry Pratchett és Hannu Rajaniemi regényeibe, Amerika kapitány alakjának történetébe vagy a képregények különös birodalmába nyerhet bepillantást az ember, és bár ezek a tanulmányok sokszor nem igazán felelnek meg a kötet által – véleményem szerint – megfogalmazott alapcélnak, mégis, tökéletesen élvezhetőek, ha az ember mint műismertetőkként tekint rájuk.”