Elárulta magát a Politico: ezért rettegnek Orbántól Brüsszelben
A brüsszeli lap szerint a magyar miniszterelnök álmatlan éjszakákat okoz az uniós vezetőknek.
Jelenleg a parlamenti pártok közül a munkásságot/alsó-középosztályt érintő munkaügyi kérdésekkel nem a baloldali ellenzék foglalkozik, ez a szerep a Jobbiké.
„A Tesco-sztrájk esetében kivételesen megvalósulni látszik a dolgozók természetes önvédelmi reakciója az egyre kevésbé féken tartott piaccal szemben. Tévedés lenne azt hinni, hogy ennek a reakciónak a bekövetkezése törvényszerű: hasonló nagy áruházaknál, és sok kisebb vidéki bolthálózat esetén a helyzet hasonló, vagy még rosszabb. (Nem ritkák a 14 órás műszakok, pótlékok nélkül, és az ügyeskedéssel megoldott kötelező munka ünnepnapokon.) A többi esetben mégsem hallani az ellenállásról. Ennek oka, hogy a problémák jelenléte még nem elég, abból természetszerűen nem következik ellenállás, szükség van a szakszervezetek szervező munkájára. Az elégedetlenségnek szervezett formában lehet hangot adni, és a követeléseket is így lehet hatékonyan érvényesíteni, ezért fontos a szakszervezetek munkája, mert ezen keresztül lehet demokratikussá tenni a munkahelyi környezetet. Ehhez pedig támogatásra és szolidaritásra van szükség, arra, hogy a szakszervezetek által felvetett problémák szélesebb körben legyenek ismertek, és a munkavállalói autonómia kérdése ne legyen másodrendű.
Jelenleg a parlamenti pártok közül a munkásságot/alsó-középosztályt érintő munkaügyi kérdésekkel nem a baloldali ellenzék foglalkozik, ez a szerep a Jobbiké. A munkásság ügyeinek átengedése a (szélső)jobboldalnak, úgy, hogy az veszélyeztetett társadalmi csoportok (cigányok és bevándorlók) kizárásával határozza meg az e körüli közbeszédet, egy súlyos hiba, amivel a jövő progresszív baloldalának szembe kell néznie.
Az elmúlt időszak eseményei, a sztrájk a Mercedes és az Audi gyárban, a BKV megegyezése, a mentős demonstráció, és a »rabszolgatörvény« visszavonása bizakodásra adhat okot. Az elmúlt időben láthattuk, ahogy az elégedetlenség egyre több helyen tör felszínre, és az ilyen alkalmak lehetőséget adnak, hogy megértsük, milyen folyamatok hatására indul be a munkásság ellenállása. Azonban azt is látnunk kell, hogy ezek az események ritkák ahhoz képest, hogy a problémák mennyire széleskörűek, éppen ezért fontos e kezdeményezések támogatása, a szakszervezeti mozgalom körül növekvő érdeklődés pedig lehetőséget adhat a munkaügyi kérdések baloldali, kritikai szempontból való megvitatására. Erős szakszervezeti mozgalomnak a munka új világában is van helye, a jövő baloldalának pedig meg kell értenie miért hiba a rendszerváltás utáni (ál)baloldal szakszervezetekkel szemben közömbös vagy ellenséges politikája.”