Krúbi gondolom rossz véleménnyel van az intézményes ellenzékről, meg rólam, meg Noárról

Amit Noár csinál, azt pedig úgy látszik csupán saját morális nagysága ítéli meg.

Adriana Corta kemény munkával küzdötte fel cégét a Holdat uraló magánvállalatok közé: manapság ő látja el héliummal a Földet, ő gyújtja meg a Föld fényeit. Emellett dinasztiát alapított: öt gyermeke és több unokája viheti tovább a fáklyát – ha egyáltalán lesz mit továbbvinni. A Holdon uralkodó viszonylagos békének ugyanis minden jel szerint vége. Kritikánk Ian McDonald könyvéről.
Vajon elég, ha annyit mond a kritikus, hogy az ingyen kapott recenziós e-könyv elolvasása után megrendelte a printkönyvet, majd sebtében megvette az egyelőre csak angolul elérhető második részt? Az idei második Hold-központú olvasmány a veterán Ian McDonald 2015-ös könyve, a Luna – Újhold lett, amit a Gabo SFF adott ki – sejtésünk szerint lesz egy harmadik is, Andy Weir új könyve, ami a Fumaxnál várható. Minden veteránsága ellenére McDonaldnak viszonylag kevés műve jelent meg itthon, és abból én még kevesebbet olvastam, az Ad Astránál megjelent A dervisház azonban nagy kedvencem volt 2012-ben.
A történet szerint a nem túl távoli jövőben járunk, amikor a Hold lett az új határvidék: először egy ausztrál bányavállalat, a Mackenzie Művek telepedett meg itt, aztán szép sorban négy másik cég érkezett. A legfiatalabb, de a regény jelenében így is évtizedes hagyományokra visszatekintő vállalat a héliumkitermelésel foglalkozó Corta-családé: alapítója, Adriana eredetileg a Mackenzie-knek, illetve a Hold különböző szállítóeszközeit működtető Voroncovoknak dolgozott, mielőtt felfedezte a kínálkozó üzleti lehetőséget. Manapság pedig neki köszönhető, hogy olcsó fényforráshoz jut a Föld.
Évtizedekkel később, idős asszonyként már egy egész dinasztia úrnője: van három (és fél) fia, meg egy lánya, és pár unokája, akik továbbvihetik a bizniszt. A viszonylagos béke évtizedei azonban a végükhöz érnek: egyre éleződnek az ellentétek a Mackenzie-k és a Corták között. Mit tehet a céget vezető Rafa; az állandóan terveket szövögető Lucas; a brilliáns válóperes ügyvéd, Ariel; illetve a két kisebb fiú, a piszkos ügyeket intéző Carlinhos és a kitagadott Wagner, hogy átvezessék a családot ezen a nehéz, merényletkísérletekkel, perekkel és elorozott gigaüzletekkel tarkított időszakon?
McDonald főleg a Brazíliából származó Corta-család fiatalabb-idősebb tagjait és alkalmazottait mozgatva tárja elénk a hihetően megrajzolt, szexuálisan elég szabados holdi társadalmat. Ez a világ kegyetlen: törvényt nem, csak újra- és újratárgyalható, támadható szerződéseket ismer, ahol az egyszeri dolgozóknak gyakran azért is küzdeniük kell, hogy levegőt vegyenek. A víz, a levegő, és a 3D-nyomtatáshoz használt szén, valamint a sávszélesség is pénzbe kerül. Ezekkel az alapszükségletekkel persze az öt család – az Öt Sárkány – tagjainak nem kell törődnie.
Három hasonlatot hallani ezzel a regénnyel kapcsolatban, és mind a három illik is rá: ez egy Dallasba oltott Trónok harca némi Keresztapával fűszerezve. Azaz itt is pár nagyhatalmú család üzleti-politikai vetélkedéséről van szó, ezúttal a lehető legkietlenebb, ember számára elérhető határvidéken, a Holdon. A Trónok harca-párhuzam azért is áll, mert McDonald ugyanolyan bátran sodorja veszélyes, akár halálos helyzetekbe az olvasó lieblingjeit, mint George R. R. Martin.
Ian McDonald hozzá illő kíméletlen alapossággal építette fel a Hold jövőbeli társadalmát a legapróbb részletektől a legnagyobb összefüggésekig, és szerencsére ahhoz is bőven megvan a tehetsége és a rutinja, hogy a lehető legélvezetesebb módon vezesse végig az olvasót a világon és a történéséken – egészen a könyörtelen befejezésig. Ilyenkor, a cikk végén szoktam elsütni azt, hogy engem megvett a folytatásra, de az igazság ugye az, hogy én már meg is vettem a folytatást. (És ugye az adaptációs jogokat is megvették már. Hogy sorozat lesz-e végül belőle, az más kérdés. Én nézném.)
*
Kövess minket Facebookon és Molyon, olvasd el e-könyvünket a hazai fantasztikum helyzetéről.
Kövesse a Facebookon!