Schmidt Mária a Nyugatról: A hitetlenség a nihilizmusba vezet
Bemutatták a Terror Háza főigazgatójának legújabb esszékötetét.
Adriana Corta kemény munkával küzdötte fel cégét a Holdat uraló magánvállalatok közé: manapság ő látja el héliummal a Földet, ő gyújtja meg a Föld fényeit. Emellett dinasztiát alapított: öt gyermeke és több unokája viheti tovább a fáklyát – ha egyáltalán lesz mit továbbvinni. A Holdon uralkodó viszonylagos békének ugyanis minden jel szerint vége. Kritikánk Ian McDonald könyvéről.
Vajon elég, ha annyit mond a kritikus, hogy az ingyen kapott recenziós e-könyv elolvasása után megrendelte a printkönyvet, majd sebtében megvette az egyelőre csak angolul elérhető második részt? Az idei második Hold-központú olvasmány a veterán Ian McDonald 2015-ös könyve, a Luna – Újhold lett, amit a Gabo SFF adott ki – sejtésünk szerint lesz egy harmadik is, Andy Weir új könyve, ami a Fumaxnál várható. Minden veteránsága ellenére McDonaldnak viszonylag kevés műve jelent meg itthon, és abból én még kevesebbet olvastam, az Ad Astránál megjelent A dervisház azonban nagy kedvencem volt 2012-ben.
A történet szerint a nem túl távoli jövőben járunk, amikor a Hold lett az új határvidék: először egy ausztrál bányavállalat, a Mackenzie Művek telepedett meg itt, aztán szép sorban négy másik cég érkezett. A legfiatalabb, de a regény jelenében így is évtizedes hagyományokra visszatekintő vállalat a héliumkitermelésel foglalkozó Corta-családé: alapítója, Adriana eredetileg a Mackenzie-knek, illetve a Hold különböző szállítóeszközeit működtető Voroncovoknak dolgozott, mielőtt felfedezte a kínálkozó üzleti lehetőséget. Manapság pedig neki köszönhető, hogy olcsó fényforráshoz jut a Föld.
Évtizedekkel később, idős asszonyként már egy egész dinasztia úrnője: van három (és fél) fia, meg egy lánya, és pár unokája, akik továbbvihetik a bizniszt. A viszonylagos béke évtizedei azonban a végükhöz érnek: egyre éleződnek az ellentétek a Mackenzie-k és a Corták között. Mit tehet a céget vezető Rafa; az állandóan terveket szövögető Lucas; a brilliáns válóperes ügyvéd, Ariel; illetve a két kisebb fiú, a piszkos ügyeket intéző Carlinhos és a kitagadott Wagner, hogy átvezessék a családot ezen a nehéz, merényletkísérletekkel, perekkel és elorozott gigaüzletekkel tarkított időszakon?
McDonald főleg a Brazíliából származó Corta-család fiatalabb-idősebb tagjait és alkalmazottait mozgatva tárja elénk a hihetően megrajzolt, szexuálisan elég szabados holdi társadalmat. Ez a világ kegyetlen: törvényt nem, csak újra- és újratárgyalható, támadható szerződéseket ismer, ahol az egyszeri dolgozóknak gyakran azért is küzdeniük kell, hogy levegőt vegyenek. A víz, a levegő, és a 3D-nyomtatáshoz használt szén, valamint a sávszélesség is pénzbe kerül. Ezekkel az alapszükségletekkel persze az öt család – az Öt Sárkány – tagjainak nem kell törődnie.
Három hasonlatot hallani ezzel a regénnyel kapcsolatban, és mind a három illik is rá: ez egy Dallasba oltott Trónok harca némi Keresztapával fűszerezve. Azaz itt is pár nagyhatalmú család üzleti-politikai vetélkedéséről van szó, ezúttal a lehető legkietlenebb, ember számára elérhető határvidéken, a Holdon. A Trónok harca-párhuzam azért is áll, mert McDonald ugyanolyan bátran sodorja veszélyes, akár halálos helyzetekbe az olvasó lieblingjeit, mint George R. R. Martin.
Ian McDonald hozzá illő kíméletlen alapossággal építette fel a Hold jövőbeli társadalmát a legapróbb részletektől a legnagyobb összefüggésekig, és szerencsére ahhoz is bőven megvan a tehetsége és a rutinja, hogy a lehető legélvezetesebb módon vezesse végig az olvasót a világon és a történéséken – egészen a könyörtelen befejezésig. Ilyenkor, a cikk végén szoktam elsütni azt, hogy engem megvett a folytatásra, de az igazság ugye az, hogy én már meg is vettem a folytatást. (És ugye az adaptációs jogokat is megvették már. Hogy sorozat lesz-e végül belőle, az más kérdés. Én nézném.)
*
Kövess minket Facebookon és Molyon, olvasd el e-könyvünket a hazai fantasztikum helyzetéről.