Az MI-korban teljesen más intelligensnek lenni

„Andrew Ng, a Stanford és a Baidu világhírű kutatója leendő hatásaiban az elektromossághoz hasonlította a mesterséges intelligenciát. Csak találgatni tudok, hogy az elektromosság sokaknak titokzatos, félelmetes, sőt, sokkoló lehetett. Pont úgy, ahogy ma sokunknak az MI.

Hogyan készüljünk fel a munka új világára? Mivel az MI jóval versenyképesebb lesz nálunk, őrült versenyt folytatunk majd, hogy relevánsak maradjunk, amihez viszont kognitív és érzelmi képességeinket is magasabb szintre kell emelnünk.

Szakértők szerint a fejlett kritikus, kreatív és innovatív gondolkodást, illetve komoly érzelmi beleélést igénylő munkakörökben lesz különösen szükség ránk. Az emberiség többsége számára óriási kihívás, mert velünk született kognitív és érzelmi hajlamaink miatt egyáltalán nem vagyunk jók bennük. Bizonyosságkereső gondolkodók, önigazolást kereső és védekező érvelők vagyunk.

A folyamat az »intelligensnek lenni« jelentésének magasabb szintre helyezésével kezdődik. Eddig a legtöbb pontszámot legkevesebb hibával elérő személyeket tartottuk a legokosabbaknak. Már az iskola elején ezzel kezdtük, és ezt az intelligenciaképet változtatja meg az MI. Egy Watsonnak agyturbózás nélkül egyikünk sem képes túljárni az eszén. Az intelligens gépek jobban dolgoznak fel, tárolnak és szednek elő információkat, ráadásul mindezt gyorsabban és hatékonyabban is teszik, mint az ember. Mintaegyeztetésben és alternatívák nyújtásában szintén előttünk járnak. Ebben a világban értelmét veszti a régi intelligencia-meghatározás.

Az intelligencia új definíciója nem arra vonatkozik, hogy mit vagy hogyan tudunk, hanem gondolkodásunk, odafigyelésünk, kapcsolataink, együttműködésünk és tanulásunk minőségére. Sok időt fogunk eltölteni, hogy az új adatokra reagálva megtanuljunk nyitottnak lenni és folyamatosan frissítsük gondolatainkat. Lényegesen többet kell foglalkoznunk a hagyományosan az érzelmi intelligenciához társított képességeink fejlesztésével. Az »új intelligens« megpróbálja leküzdeni a kritikus gondolkodás és a csoportos együttműködés két nagy akadályát: egónkat és félelmeinket. A valóságot így könnyebben érzékeljük olyannak, amilyen, és nem annak, aminek látni szeretnénk. Röviden: megtanuljuk az alázatot. Így adunk pluszértékeket az intelligens technológiák világához.”