Macron és a nemzeti együttműködés új rendszere Franciaországban

„Macrontól sokan azt várják Franciaországban és a határokon kívül, hogy »végre megreformálja« az évtizedek óta renitenskedő országot. Angela Merkel Twitteren is gratulált »pártja nagy sikeréhez az első fordulóban«, ahol szerinte a »reformra szavaztak«. Az ilyen drukkerek nyilván úgy találják majd, hogy a metódus meggyőző, hiszen gyors és hatékony lehet.

Végy egy fiatal, roppant ambiciózus fiatalembert, aki rövid, de tartalmas karrierje során közhivatalnokként és bankárként is kiváló kapcsolatokat épített a gazdasági, média- és politikai elit számos szereplőjével. Építtess köré mozgalmat, amely elvileg mindenki számára nyitott, aki egyetért a gazdasági ideológiával és a liberális értékrenddel, nem utolsósorban azért, mert a program is csak a választás finisében és nagy vonalakban születik meg. (Macron szerint a program amúgy is feleslegesen béklyózza meg a politikát, ahol elsősorban víziókra van szükség.)

A vadiúj párt »ideológiai koherenciáját« Macron kissé messianisztikus figurája garantálja. A képviselők leendő hatalmukat nem egy valódi pártszervezetnek, még csak nem is annyira a népnek köszönhetik, hanem elsősorban a vezér sikerének. Az eljárás kezes éssimulékony törvényhozást ígér, és akkor még nem is szóltunk azokról a konzervatív és szocialista képviselőkről, akik nyíltan vagy diszkrétebben már jelezték, hogy szívesen együttműködnek a kormánnyal, amelynek vezetője és gazdaságpolitikusai jobboldaliak.

Múlt hétfőn látott napvilágot a vártnál is meredekebbnek ígérkező munkaügyi reform tervezete: a kormány már a nyáron nekimegy a dolgozók jogait védő utolsó gátaknak is (pl. a bérek, a munkaidő, a vállalati szintre helyezett egyeztetések vagy a munkajogi perekben kiszabható büntetés korlátozása terén).

A hivatalos bejelentések többek között a szülési szabadság kedvezményeinek kiterjesztésére, a politikai élet »moralizációjára« és a terrorizmus elleni harccal kapcsolatos ötletekre vonatkoznak – ennek részeként a szükségállapot normalizálását tervezi a kormány, törvénybe foglalva egyes, erősen jogkorlátozó és autoriter intézkedéseket. A volt szocialista belügyminiszter pedig  jelezte, hogy a migrációs kérdést elsősorban rendvédelmi és adminisztratív eszközökkel próbálja majd kezelni: több rendőr Calais-ba, a csempészhálózatok leleplezése, a más országban már menekültkérelmet beadók visszatoloncolása.

Ahogy mondani szokás, a kampányidőszak optimális tematizációja elsősorban a legfőbb rivális, azaz a jobboldal szavazóit célozta meg – kérdés, hogy hosszabb távon marad-e bármi Macron liberális politikai értékeiből.”