„Volt mit bepótolni Szilágyi Lacinál is. Egy teljes délelőttöt töltöttem vele, hogy megtudjam, hol tartanak a nagy Szilvölgyes tervek, álmok. Szilágyi László még mindig az egyik legjózanabb, legtisztábban gondolkodó borásza a borvidéknek, aki ráadásul tényleg gondolkodik is, és ezen nem szabad csakúgy átsiklani. Ez a borász tényleg minden apró rezdülését elemzi az évjáratnak, szőlőnek, bornak és ennek különösen is nagy jelentősége van akkor, amikor arról folytatunk szakmai vitát, hol tart 10-15 év után a szárazboros históriája Tokaj Hegyaljának. Laci mindent megtett, hogy minden szüreti nehézség és időjárási viszontagság ellenére 2016-ból is sikerüljön értékes borokat készíteni.
És itt kell beszélnünk az évjáratról, mely rengeteg feladványt és fordulatot hozott a hegyaljai borászoknak. A szüreti időszek első felében eljött egy pont, amikor a szőlő egyszerűen megtorpant, nem gyarapodott a cukor, a savak pedig még eléggé kemények voltak a gyümölcsben. Az időjárás előrejelzés nem sok szépet jósolt, közeledett az eső, mellyel pedig csupán hajszálon múlott, hogy ne jöjjön el újra 2014. Két féle borásszal találkoztam a borvidéken: az egyik mentette a menthetőt és az eső előtt szüretelte le azt a gyümölcsöt, ahol már megvolt a bogyóban a kiívánt minőség, a másik az analitikát helyezte előtérbe és kivárta a megfelelő érettséget. Laci szinte mindig elsők közt palackozza a friss borokat.”