„Borne kicsit olyan, mintha az Evolúció című filmből érkezett volna: gyakorlatilag a nulláról kezd el megállíthatatlanul fejlődni, értelmes, beszélő, gondolkodó lénnyé alakul nagyon rövid idő alatt, ugyanakkor van benne egy erős gyermekmotívum is. Ezáltal Rachel olyan, mintha egy örökbefogadó anya lenne, a szerep minden örömével és kínjával együtt. Ám mivel Borne mégsem ember, ez igencsak érdekes szituációkat és kérdéseket vet fel, gyakorlatilag a könyv kilencven százaléka ezekre épül.
Ez a legerősebb része a könyvnek, tulajdonképpen hibátlan, a naplószerű narráció és a flashbackek is jól illeszkednek az amúgy maximálisan kiforrott történethez. Illetve maga a világ is érdekes, tehát összességében tényleg jó könyvről van szó. Azonban a maradék tíz százalék eléggé befejezetlen hatást kelt...