„A transzhumanizmus emberek és gépek kombinációja, mozgalom, amelyben az ember vagy integrálódik a gépekkel, vagy gépszerűvé válik. Egyes elágazásai miatt nem mondhatjuk biztonságosnak. A transzhumán állapothoz vezető út nem az a csupa öröm és boldogság, mint amilyennek látszik.
Sokan ismerjük a mesterséges intelligencia melletti és elleni érveket. Az MI kezünkbe adja a döntést, hogy mit tegyünk az életünkkel. A transzhumanizmussal magasabb szintű tudatállapotot érhetünk el, de el is veszhetünk valahol. Sokan ezért próbálják elkerülni, hogy robotszerűvé váljanak.
Minden személy tudatossága egyedi. És jön is kérdés: miért tegyem ezt, megéri a szenvedés és a pénz? Tényleg szükségem van arra, hogy transzhumánná váljak? Ha igen, mit érhetek el vele?
Másik probléma, hogy a transzhumanizmus tagadja a halált. A szervezetbe juttatott fém- és műanyagrészek segítenek, hogy a test megjavítsa magát. Ettől a pillanattól kezdve nem rendelkezik többé a halál és a születés természetes adottságával. Egyes spirituális hagyományok segítenek megérteni, hogy egy nap meghalunk. A halál inspirál és motivál, életcélt ad.
Egyértelmű, hogy a transzhumanizmusnak vannak hívei és ellenzői. Gyenge és bizonytalan szellemeknek viszont nagyon félrevezető lehet, mert hiába vonzók és izgalmasak a potenciális képességek, egyáltalán nem biztos, hogy a végén úgy is lesz minden, ahogy előrejelzik.”