Vallásháború Európáért

„Európában vallásháború zajlik. Az iszlamista terrormerényletek mögött nem magányos őrültek állnak, hanem a Korán fundamentalista értelmezése. Amikor Mohamed prófétát karikaturisták gyalázzák, világméretű a muszlim közösségek felháborodása, tíz- és százezrek vonulnak utcára és követelnek elégtételt. Amikor azonban ugyanennek a Mohamed prófétának a nevében tinilányokat, újságírókat, karácsonyi vásárban sétálókat, homoszexuálisokat vagy zsidókat mészárolnak, nem söpör végig a felháborodás hulláma sem a Közel-Kelet nagyvárosain, sem az európai muszlim negyedeken. A nyugati civilizáció nem pusztán néhány elszigetelt fanatikussal áll szemben: szociológiai vizsgálatok által ezerszer bizonyított tény, hogy az európai muszlimok jelentős része elismeri a hitetlenek elleni fegyveres terror jogát, mártíroknak tekinti mind az öngyilkos terroristákat, mind az Iszlám Állam elesett harcosait. Náluk is többen vannak azok az európai állampolgárok, akik fontosabbnak tartják a saría előírásait, mint nyugati hazájuk alkotmányát. Európa muszlim negyedeiben ma már tömeges jelenség a homoszexuálisok zaklatása, a nők elnyomása vagy a zsidókkal szembeni gesztusok rendszeres gyakorlása.

Azt is tudjuk ugyanakkor a szociológiai vizsgálatokból, hogy a velünk élő muszlimok többsége nem ilyen – jelentős részük vagy ateista, vagy valamiféle személyes istenben hisz, vagy olyan közösség tagja, ahol a humánum szelleme erősebb, mint a szent versek szó szerinti értelmezésének kényszere. A szélsőségesek ezeket a muszlimokat akarják ellenünk fordítani – őket kell megvédenünk mind a radikalizálódástól, mind a magunk radikalizálódásának következményeitől. Látnunk kell azonban azokat a fundamentalista milliókat is, akikből kiválasztódik az a pár ezer merénylő, aki ténylegesen gyilkol. Látnunk kell azokat a vallásos milliókat, akiknek civilizációnk iránti gyűlölete és megvetése a terror érzelmi energiáit szolgáltatja – az ő propagandájuk szólítja meg azokat, akik aztán magukat bombákba csomagolva a Paradicsomba indulnak. Ha a diagnózist meghamisítjuk, ha a problémát letagadjuk, politikai korrektségbe burkoljuk vagy soviniszta uszításra meg szavazatszerzésre használjuk, csak növeljük a bajt. A megoldáshoz a baloldal – leghitelesebben Ferenc pápa által képviselt – naiv humanizmusára éppúgy szükség van, mint a jobboldal – számtalanszor túltolt – harci szellemére. Ellenkező esetben pár évtized múlva vagy egy kalifátusban, vagy valami sötét soviniszta diktatúrában ébredünk. Mindkettő Európa végét, mindkettő az értékeink és az életmódunk pusztulását jelenti majd.

Ijesztő azt látni, hogy a liberális média retteg leírni az »iszlám« szót, miközben van olyan szélsőséges feminista szerző, aki az angol tinilányok ellen elkövetett manchesteri merényletet a férfierőszak újabb megnyilvánulásának tekinti. Ijesztő azt látni, hogy az abortusz ellen tiltakozó pápát milyen önfeledten mocskolják ugyanazok, akik aztán ujjongva ünneplik ugyanőt, amikor a migránsok befogadására szólít fel. Ijesztő azt látni, milyen rutinszerűen veszik fel a Facebook-profilok indexképei a terrortámadást aktuálisan elszenvedő nemzet zászlajának színeit, milyen rutinszerűen jelennek meg a #prayformanchester feliratok, és milyen rutinszerűen hangzik el újra meg újra a mantra, amely szerint nehogy tudomást vegyünk arról, ami történik, mert akkor győznek. Az a lépten-nyomon előadott véralgebra pedig már kifejezetten viszolyogtató, amelynek számításai alapján többen halnak meg fertőzésben a magyarországi kórházakban vagy autóbalesetben a hazai közutakon, mint az iszlamisták terrormerényletei nyomán. Tömegek tesznek úgy Európában, mintha nem értenék, hogy egy kulturális és rendszerszintű probléma mennyire más, mint a fatális véletlen vagy a korszerűtlen technika. Tömegek tesznek úgy Európában, mintha nem értenék, hogy ez a helyzet bármeddig, akár Szíriáig is eszkalálódhat.

S éppígy viszolygok attól, ahogy a félelem árnyékában a kommentfalak jobbos népe minden ízlést nélkülözve ünnepli magát, ahogy saját megigazulásától megmámorosodva a frissen ontott vérben hentereg. Máris arról ábrándoznak, hogy mindenhol Orbán Viktor szövetségesei nyerik a következő választásokat, és Európa-szerte szárba szökik majd az illiberalizmus nevű rossz álom. Teszik ezt úgy, hogy a végvári kapitányuk több százezer embert engedett be az Európai Unióba. Teszik ezt úgy, hogy a végvári kapitányuk politikája épp az illiberális iszlám világ úgynevezett értékeinek az idealizálásán alapul. Teszik ezt úgy, hogy amit a mi életmódunkban a politikai iszlám fenyeget, azok olyan emberi jogok, amelyeket más napokon ők is szívesen megtaposnának. Teszik ezt úgy, hogy a végvári kapitányuk az iszlám világban épp magyar állampolgársággal seftel. Nemcsak azt felejtik el a végvári kapitányuknak, hogy huszonöt éve még ő volt Soros György multikultijelmezbe öltöztetett marionettbabája, de azt is, hogy négy éve még Közép-Európa legnagyobb mecsetét tervezte Budapesten felépíteni. Akkoriban még nem volt baja a muzulmán bevándorlókkal: hatalmának zálogát látta bennük – ahogy akkor sincs baja velük, ha busásan fizetnek, vagy ha a családjával üzletelnek.

Két torz világmagyarázat közt állunk. Ezek el fogják pusztítani egymást, és el fogják pusztítani Európát. Három lehetőségünk van: túllépünk rajtuk – túllépünk Orbánon, túllépünk Junckeren, és megkeressük a módot az életmódunk humánus megvédelmezésére. Vagy áttérünk Mohamed próféta hitére: letesszük a söröskorsót, és kezünkbe vesszük a Koránt. Vagy másik kontinensre költözünk – azt a népvándorlást, amit mi nem állítunk meg, bizonyára megfékezi majd az Atlanti-óceán. Mindhárom lehetőség adott. Az viszont nem, hogy minket sorban lemészárolnak, civilizációnkat visszazüllesztik a középkorba, miközben az elit a részvényárfolyamokat lesve a pecsenyéjét sütögeti.”