Számoljunk Botkával!

„A »Fizessenek a gazdagok!« plakátkampányból a Magyar Szocialista Pártnak elsősorban azt a tanulságot kell levonnia, hogy egy párt nem kezdhet úgy kampányolni, nem küldhet úgy tömör politikai üzeneteket, hogy ne lenne mögé állítva egy részletes, nyilvánosságra hozott szakmai program.

Ez a tömör szlogen kitűnő összefoglalója annak, hogy az MSZP Botka Lászlóval immáron valódi baloldali párt kíván lenni. A szociáldemokrata pártok pedig mindenhol a világon a progresszív adózás hívei. Ezt egyetlen plakátmottóba sűríteni valóban így lehet: fizessenek a gazdagok! A szociáldemokraták világszerte az egyenlően magas színvonalú oktatás, egészségügy, átképzés, szociálpolitika és közösségi közlekedés hívei. Különösen fontos ez egy olyan országban, amely a legfrissebb kutatások szerint a legkisebb társadalmi mobilitást biztosítja az egész Európai Unióban! Ennek finanszírozására progresszív adórendszer szükséges. Azaz fizessenek a gazdagok, de Botka szlogenje automatikusan maga után vonja a kérdést: kik is azok a gazdagok? Csak az oligarchák? Vagy a pár százezret keresők is? Erre a kérdésre a szocialistáknak kész válaszai kellene legyenek, de egyelőre nem látjuk őket. (...)

Kiket adóztatna Botka elmondása szerint? Azokat, akiknek 1 milliónál nagyobb a havi jövedelme, akiknek 100 milliónál több a vagyona, és akiknek 100 hektárnál több földje van. Valószínűleg jó nyomon jár. Ha a száz leggazdagabb magyar vagyonát nézzük, ez 2002 és 2017 között 632 milliárdról 3380 milliárdra emelkedett, azaz több mint megötszöröződött. Ugyanezen idő alatt a többi magyar vagyona alig nőtt, a társadalmi mobilitásban pedig az utolsók vagyunk az egész Európai Unióban. Azaz egyértelműen látható, hogy a legvagyonosabbaknál van igazán adóztatható tartalék. Nyilván ez sem finanszírozza a teljes beruházási igényt a humántőke fejlesztésére, ám ez egyértelműen adóztatható kör.

Áll tehát Botka tézise: adózzanak a gazdagok! A középrétegeket azonban igen hamar meg kéne nyugtatnia egy részletes programmal, hogy nem rájuk gondolt.

Az viszont világosan látszik, hogy a bérek általános színvonalának emelése nélkül nincs valódi megoldás a szükséges állami funkciók finanszírozására. Sem a háztartások, sem az állam működése nem biztosítható a jelenlegi jövedelmi szinten.”