Az Uniónak ugyanis az a tévképzete, hogy legyőzheti Oroszországot. Miközben az öldöklés tart, az egyik legnagyobb befektetési alap, a Blackrock, amely a világ teljes nemzeti jövedelmének 15 százalékát tudja magáénak, s a legnagyobb fegyvergyártókban is komoly részesedéseket tulajdonló mamutcég, hihetetlen összegeket zsebel be a fegyverek eladásából. Zelenszkij meg az ártatlan emberek százezreinek életével fizet.
És akkor a külügyminisztere merészel Szálasit emlegetni. Tudjuk: a „sarokba szorított élőlény” kifejezés leggyakrabban egy olyan pszichológiai vagy taktikai helyzetre utal, amikor valaki kilátástalan állapotba kerül, és mivel nincs menekülési útvonala, a félelmét agresszióba fojtva kiszámíthatatlan és kétségbeesett ellentámadásba próbálja beletenni.
De Zelenszkij is beszólt nekünk, amikor azt mondta: „minden Viktor, aki európai pénzből él, miközben megpróbálja kiárusítani az európai érdekeket, megérdemel egy tockost” (vagy fejbekólintást). Bár nevet nem említett, a közvélemény és a diplomácia egyértelműen Orbán Viktornak címezettként értékelte az üzenetet. Orbán azonnal nevetségessé tette reakciójában:
„Amikor Zelenszkij kolléga fenyeget, akkor arra szoktam gondolni, hogy ő az én ötödik ukrán elnököm. Az előző négy nevére sem emlékszünk.”
Ezzel arra utalt, hogy míg az ukrán vezetők cserélődnek, ő pedig már hosszú ideje hivatalban van és Magyarország érdekei állandóak. Ezért emlegethetjük Zelenszkijjel kapcsolatban a sarokba szorított élőlényt, mert súlyos sértés akart okozni, s dühének mélysége csak Szálasi rémtetteivel hozható párhuzamba. Szálasit okkal tartják a magyar történelem egyik leginkább elítélt alakjának, mivel a vezetése alatt korlátlan terrort valósított meg, tízezrek meggyilkolásáért és százezrek deportálásáért felelős, és a végsőkig kitartott a náci Németország mellett, ami az ország további pusztulásához vezetett. A németek tették őt is a nyakunkra. Mintegy 80 000 zsidót és más „nemkívánatos” személyt deportáltak gyalogmenetben Ausztria felé, a náci koncentrációs és megsemmisítő táborokba. Sokan éhen haltak, vagy a menet közben lőtték le őket az őrök. A háború után Szálasit háborús bűnök és hazaárulás miatt halálra ítélték, és 1946. március 12-én kivégezték. Tetteit soha nem bánta meg.