Még a Dűne írója sem tudja, hogy miről szól a prófécia
Szokás egy-egy legendának a mélyére ásni, elveszni múltjának részleteiben, de 10 000 év alatt birodalmak omlanak össze, így elég ritka, hogy ennyire messze utazzunk vissza az időben.
Az Amerikai istenek tévés adaptációja az első két rész alapján a nehezebb megoldást választotta, és merészen egyensúlyozik a két véglet között.
„Amikor könyvet adaptálnak a vászonra vagy képernyőre, a készítők általában két véglet közül választanak. Vagy a szöveget lépésről lépésre követve próbálják feldolgozni az alapanyagot, ami természetesen sohasem lesz száz százalékig hű az eredetihez, de törekednek rá (erre talán a Trónok harca sorozat első pár évada a legjobb példa), vagy a Walking Dead módszerével élnek, ahol az alapvető hangulat, a főbb karakterek és a fontos történetbeli csomópontok megmaradnak, azonban az, hogy kik és milyen úton-módon jutnak el egyik ilyen csomópontból a másikba, már teljesen más. A magam részéről nem tartozom a keményvonalas rajongók közé, akik minden egyes hiányzó jelenetet és eltérő szereplőt kemény szavakkal kérnek számon a készítőkön, és kifejezetten kedvelem a második megközelítést, mert azoknak is szórakoztató tud lenni, akik ismerik az eredetit.
Az Amerikai istenek tévés adaptációja az első két rész alapján a nehezebb megoldást választotta, és merészen egyensúlyozik a két véglet között, amivel még a könyv elfogult ismerőjeként is teljesen elégedett vagyok – sőt részemről még azt sem bántam volna, ha egy kicsit még jobban eltérnek az alapműtől. A változtatások indokoltak, hiszen tévésorozatról van szó, ahol más a tempó, sokkal jobban ki kell használni egy leszerződött színészt és nincsen meg a kényelmes történetmesélés luxusa. Ennek köszönhetően a sorozatverzióban jelenetek lettek hosszabbak vagy kerültek előrébb a történetben – vagy talán éppen hátra, mert néhány egyelőre hiányzó epizód gyaníthatóan nem tűnt el örökre –, szereplők kaptak plusz vagy mínusz játékidőt, esetleg debütáltak korábban, de mindez egyáltalán nem töri meg a történet ívét, és a végkimenetelt ismerve kifejezetten ügyesen oldották meg a problémásabbnak ígérkező részeket is – például a regény „Amerikába jöttek” inzertjeit, amelyek múltbéli mellékszálakat mesélnek el.”