Főellenségnek lenni komoly dolog

"Joggal viccelődött vele kapcsolatban ekképp egy amerikai újságíró: Soros az egyetlen amerikai állampolgár, akinek önálló külpolitikája van." Mi a helyzet a fékekkel és ellensúlyokkal? Vagy senki által meg nem választott zsidó milliárdosok esetében ezek az állandóan számonkért demokrácia keretek nem fontosak? Tudom nincs mit félnünk, de hát mégis az óceán túloldaláról átrepült és leült beszélni az unió vezetőivel, akik szintén nem kérdezték milyen alapon és kinek az érdekében politizál, csupán egy emberként támadják azt akire Soros rámutat. Tehét egy zsidó milliárdosnak lehet önálló külpolitikája, befolyásos uniós vezetőket irányít és senki meg nem kérdezi a demokrácia harcosai közül hogy milyen alapon. Ennyit a fékekről és ellensúlyokról, a korrupcióról és befolyással üzérkedésről, kedves európai értelemben vett demokraták.

"Soros egy személybe sűrítve mutatja be azt, ami a 19-20 századi, modern kori zsidóság tragédiáját okozta: a gigászi, messianisztikus – és a többség számára átláthatatlan – küzdelem egy jobb, emberibb világért, amelyben végre nekünk is helyünk van, eljuttat bennünket oda, hogy a valóságos világban egyre nehezebben akarnak nekünk helyet adni." A zsidóság tragédiája az lehet, amit e fenti szöveg is mutat: a valóságtorzító mező alól nemigen tetszenek kikukucskálni. A Balfour nyilatkozat (1917-20 körül) a világtörténelem egy olyan egyedülálló pillanata, amikor egy nemezet ünnepélyesen odaígéri egy másik nemzetnek egy harmadik nemezet földjét. A többi már történelem. Nem tudom milyán gigászi és messianisztikus munkára tetszik gondolni, de a történet nekem inkább súlyos politikai baklövés, amit a britek néhány év után be is látnak, de kilépni már nem tudnak belőle. A sokat szenvedett zsidó népnek halyet adnak, és fegyverrel őrködnek felettük - abból indulva ki, hogy a sokat szenvedés emberséget és a nagyobb jót alakította ki a zsidóságban, akik hálásak lesznek a lehetőségért. És azonnal megkapták a zsidó ricsajt, a hisztit, a hangorkánt a fenyegetőzést és a hálátlan agresszívitást a zsidóktól. A legapróbb érdekütközés esetén a zsidók érvként használták hogy ők zsidók, akik eddig sokat szenvedtek, ergo bármilyen módon keresztbe tehetnek a palesztinoknak - kb. mint nálunk a cigányok, hisz a rendőr azért kapja el rablásért, "csak mert cigány vagyok". A britek akkor láták be hogy ennek a "nagyobb jó" projektnek lőttek, amikor a zsidók elkezdték az ő katonáikra robbantani az épületeket. Milyen gigászi munkára tetszik gondolni? A nappal megbeszélt fegyvernyugvás és béke után az éjszaka legyilkolt arab falvakra? Mert aki így épít hazát, az később izraeli miniszterelnök lehet. '"A jobb emberibb világ" abban a pillanatban ahogy az ártatan zsidók fegyvert kaptak a kezükbe halált hozott mindazoknak akik földjére szükség volt azért hogy végre a zsidóknak is "helyük legyen". Értem én, hisz a foglalás eredendő bűnét minden nemzet elkövette valamikor. A különbség az, hogy nálunk ez speciel 1100 éve volt, míg önök itt végzik ezt a "messianisztikus munkát" az szemünk előtt, és csak mondom, nem szép látvány. A modern kori zsidóság tragédiáját az okozta, hogy a cári oroszországból áttolt mélysötét középkori babonaságban leledző szegény zsidóság senkinek sem kelett: nem kelett a szegény rokon az európai gazdag és polgári zsidóságnak sem. Egy országnak sem kelettek. Ahol kergették onnan elment, majd milliószám megjelent máshol és vitte magával a problémáit. És miközben kitörőfélben volt a háború, odaát izraelben nagyon kellett a munkáskéz, aki rabszolgaként hajlandó dolgozni és esetenként ölni sem rest. Izraelt a kelet-európai menekült zsidók építették fel, kelett a tömeg ami erővel kiszorítja a palesztinokat a helyükről. Soros messianisztikus munkája úgy kezdődött hogy magáévá tette más üldözött zsidók vagyonát, majd azt felhasználva spekulációival országok gazdaságát befolyásolva tette tönkre emberek tömegeit, majd kis adólekerülés és nemzetközi politikai befolyás szerzés okán hálózatot hozott létre. Hol van ebben a szimpatikus elem?

Szimpatikus a levezetés, de tényleg. Azonban: "Nagyszabású munkásságában azonban tisztán és világosan jelenik meg a zsidó lét roppant paradoxona: kolosszális munkát végzünk egy boldog világ eljöveteléért, ahol többé nem mutogatnak ránk ujjal, zsidók mivoltunk miatt." Soros "kolosszális munkája" során számolatlan tett tönkre életeket. Ha valakinek ez bántja az igazságérzetét, és szóvá teszi Soros múltját, akkor jön ez a zsidózás-antiszemitizmus mögé bújó taktika. Felhívnám a figyelmet arra a nagyon egyszerű tényre, hogy a cigányokat nem a bőrszínük hanem a tetteik, a zsidókat nem a vallásuk hanem a szándékos különállásuk, másokat lekezelő habitusuk okán nem szeretik sokan. Ezeknek az embereknek nincs baja a színekkel vagy vallásokkal: a viselkedéssel van bajuk. Soros esetében könyvet lehet arról írni, hogy ő mitől is gazember. Nem én mondom, a tettei helyezik el őt a jó és a rossz skáláján egy bizonyos helyre. Az összeharácsolt vagyon egy részét olyan célokra fordítja, ami látszólag társadalomjobbító (ezt eszi meg a szerző is csont nélkül) valójában csak a személyes befolyását erősítő politikai hálózat futtatása a célja. Ez a Soros féle "kolosszális munka". Azonban nemsokára ő is egy olyan bíró előtt áll, aki ezt mindennél tisztábban látja majd.

Kedves Gadó János! Tanulságos az írása, jó pár - számomra eddig érthetetlen - dologra adott választ. (Például arra, hogyan válhat a liberális ideológia részévé a holokauszttagadás - vagy bármilyen gondolat - tiltása.) A következőhöz viszont hozzátennék valamit: "Nagyszabású munkásságában azonban tisztán és világosan jelenik meg a zsidó lét roppant paradoxona: kolosszális munkát végzünk egy boldog világ eljöveteléért, ahol többé nem mutogatnak ránk ujjal, zsidók mivoltunk miatt. E kolosszális, világmegjavító munka során egyedülálló és legnyilvánvalóbb bizonyítékát adjuk zsidó mivoltunknak, amiért mindenki ujjal mutogat ránk." Ezzel a "világmegjavító munkával" nem csak az a baj, hogy - mint írja - az eredeti célját ("ne mutogassanak újjal ránk") tekintve is kontraproduktív, hanem, hogy azt hiszi, az emberek lelki, szellemi mentalitása tudatos szándék szerint átformálható. Tény, hogy a változás ebben a tekintetben folyamatos, de ha ez nem magától, szerves módon történik, ha ezt bárki is irányítani akarja (utópia), a dolog üzembiztosan kudarcba fullad. A kommunizmus története tökéletesen illusztrálja ezt. A kudarc tünetei mára a liberalizmusnál is tetten érhetők: A kifulladó utópia védelme érdekében egyre több a tiltás, így a szabadság eszméje lassan átfordul saját paródiájába. És akkor - ez az igazi nagy baj a világmagváltó ideákkal - millióknak kell elpusztulnia ahhoz, hogy az utópia hívei belássák: "Ez sem működik"! Ez a sorsa az Open Societynek is. Hányan fognak még meghalni, hogy ez nyilvánvaló legyen?