Tarlós István megtáncoltatta a csodálatos olasz filmcsillagot
„Kicsit várni kellett rá, de csak összejött” – emlékezett vissza a volt városvezető.
Nem is pazarlom az időmet hosszas bevezetőre, kimondom már most, az elején: a Géplélek egy hihetetlenül üdítő olvasmány.
„A karakterekkel kapcsolatban sem tudok hibát említeni. Elevenre és szerethetőre írta meg őket a szerző, és nincs rá jobb szavam, valahogy olyan természetesen is. Sok mindenre „használja” őket, mind a három főszereplő keresztülmegy olyan élményeken, amelyek formálják őket vagy a véleményüket. Ugyanakkor le van vágva minden fölösleg – és ez egy általános csodája az egész kötetnek.
A Géplélek, és vele együtt Ian Tregillis, egy óriási ígéret. Ha valaki negatívumot lát benne, én csak azt tudom elképzelni, hogy talán amit én sallangmentességnek hívok, az mások ízlésének egyenlő lehet azzal, hogy túl kevés az információ, nem elég pontos a kidolgozás. Erre viszont nagyszerű gyógyír lehet egy második rész, ami nekem személy szerint nagyon előkelő helyen szerepel a legtürelmetlenebbül várt könyvet listáján.”