A liberális értelmezés szerint az identitásom az én választásom. A konzervatív viszont azt mondja, hogy az identitásom – áldjon vagy verjen – a sorsom.
„Tudtommal a szabad identitásválasztás alapjog.”
A nemzetiség fogalmáról folyt a vita. Az egyik hozzászóló a fenti mondattal támasztotta alá a saját érvelését. Amivel – talán akaratlanul – a nyugati világ nagy elméleti vitájának a lényegét ragadta meg.
Mi is az identitás: joggyakorlás vagy sors? Ezzel az egy kérdéssel a konzervatívnak és a liberálisnak nevezett világkép legbelső szembeszegülését tárhatjuk fel.
A liberális értelmezés szerint az identitásom az én választásom. Annak meghatározása, hogy ki vagyok, egyes egyedül az én jogom, az én szabadságom. És ebben, amíg másokat a saját szabadságukban nem korlátozok, senki nem akadályozhat, de még csak nem is befolyásolhat.
A konzervatív viszont azt mondja, hogy az identitásom – áldjon vagy verjen – a sorsom. Sorsom, hogy férfi vagyok vagy nő, magyar, dán, rétoromán vagy szlovák, sorsom, hogy zsidó vagyok, örmény vagy cigány, sorsom a vallásom, sorsom a családomhoz tartozásom, sorsom, hogy gyerekeket neveljek, sorsom az elhívatásom a szolgálatra, sorsom a tehetségem vagy annak hiánya, sorsom a kötődésem a szülőföldemhez, sorsom a születésem, sorsom az életem, és sorsom még a halálom is, ha úgy fordul a világ.
Évezredek peregtek le úgy, hogy Európa ethosza, a közösség egyetértésével kiformált értéke a sors vállalása volt. Vörösmarty, Petőfi, Ady, Radnóti sorsvállalók voltak, sorsvállalókként lettek érték-etalonná.
Ma már nem azok? Ma már nem érvényes a Szózat?
Ez az a kérdés, amiről egyetértésre kellene jutnunk.
Ha nem sikerül, azt hiszem, a sors válaszolja meg. Vagy helyettünk, vagy nélkülünk.
Nem csak jobbról kapja a kemény kritikát a TISZA Párt elnöke, a baloldal is elhatárolódik Magyartól, aki saját szimpatizánsait is megveti.
Az ünnepekre fogalmazott meg ajánlásokat a színésznő.
Élesen bírálta a német kormánykoalíciót a volt osztrák kancellár. Nem kímélte a migrációs politikájukat sem.
Az amerikai politológus szerint Trump győzelmével mégsem ért véget a történelem, sőt, valami új kezdődik nemcsak Amerika, de az egész világ számára.
Milyen hatással van a képernyő-központú kultúra az agyunkra, és mit tehetünk azért, hogy a gyerekek ne veszítsék el a fantáziájukat? Susan Greenfield idegtudóssal beszélgettünk!
Olyan szakadék, ami ma sok nyugati társadalmon belül van, a vallásháborúk óta nem volt. Ez szinte már közhely, de a miértet a szakadék egyik oldalán sem nagyon próbálják megérteni – néhány kivételtől eltekintve.
„Aki tényekkel közelít, az meghal” – reagált a PestiSrácok szerzője.
Jól lábon lőtték magukat.
