„Szingularitáson egyesek a valóságérzékelést befolyásoló bármilyen paradigmaváltást értenek. A legtöbb fejtegetésben azonban az a pont, amikor az MI túlszárnyalja az emberi intelligenciát. A miként és a hogyan viták tárgya.
Damien Scott stanfordi kutató egy interjúban azt a pillanatot jelölte meg, amelytől az ember nem képes többé előrejelezni az MI szándékait. Sokakkal ellentétben sem az igazság apokaliptikus pillanatát, sem a megvilágosodást nem látja benne.
Az MI-k behatárolt területeken kezdik, és egyre jobban teljesítenek az adott területeken legjobb embereknél. Két-három éven belül a világ elsőszámú radiológusát is túlszárnyalják. Ezeken a területeken máris szingularitásról beszélhetünk, ami nem feltétlenül gépi tudatosság. Viszont az MI-k egyre eredményesebbek, és szolgáltatásaik összessége túlszárnyalja a mi közösségi képességeinket.
Ray Kurzweil pont az ellenkezőjét mondja, és 2045-ről beszél. Optimista, mert a szuperintelligencia a partnerünk lesz. Mások, például Elon Musk kevésbé pozitívan viszonyulnak a szingularitáshoz. Edward Witten fizikus szerint pedig soha nem fogunk választ kapni a tudatosság rejtélyére, és számítógépek sem lesznek képesek utánozni azt. A közgazdász William Nordhaus szerint megtörténhet, de nem mostanában.
Itt van a horizonton? Egyetlen, az emberi történelem vízválasztó pillanata lesz, vagy csak visszatekintve csodálkozunk el, hogy mennyire megváltoztatta a világot az MI? Ugyanúgy, mint ahogy most az internet és az okostelefon előtti időkre.”