Még a Dűne írója sem tudja, hogy miről szól a prófécia
Szokás egy-egy legendának a mélyére ásni, elveszni múltjának részleteiben, de 10 000 év alatt birodalmak omlanak össze, így elég ritka, hogy ennyire messze utazzunk vissza az időben.
Csak remélni merem, hogy Moffat és Capaldi tényleg szépen, valami ütőssel búcsúznak. Erre minden esély megvan.
„Rá kifejezetten kíváncsi voltam, mert a sorozatra eddig inkább az eyecandy útitársak voltak jellemzők (Piper, Agyeman, Gillan, Coleman). Ehhez képest most szellemiségében talán leginkább Donna Noble-re (Catherine Tate) hasonlító társat kaptunk, amit én csak üdvözölni tudok. Bill üde színfolt, humoros, nincs elszállva a dokitól, pláne nem szerelmes belé. Bár a Capaldi-Coleman páros se volt rossz, ez a felállás talán még jobb lehetőségeket rejt magában.
Ennél már csak annak örültem volna jobban, ha egy történetileg is erős nyitást kapunk, de az nem nagyon jött össze.
Az epizód sokkal inkább a karakterek összecsiszolódásáról, (újra)bemutatásáról szólt, ezért vélelmezem, hogy a showrunner nem most akarta ellőni a legjobb minőségű puskaporát. Nem arról van szó, hogy a freak-of-the-week érdektelen lett volna, inkább csak középszerű.”