Cserfes Percek: ezért szégyellős a gyerek

„A gyerek öröm. A gyerek nehézség. Pszichológus segít megérteni őket, s mellettük magunkat.

A gyermekkor egy bizonyos szakaszában gyakran megjelenhet a szégyenlősség, a félénkség. A szégyen másodlagos érzelem, ami azt jelenti, hogy közvetett módon jelentkezik, nem úgy, mint a hat alapérzelem, amelyet konkrét esemény vált ki (félelem, öröm, meglepetés, undor, szomorúság harag). Leggyakrabban az önértékelés sérülése áll mögötte, amely később problémákat okozhat.

A szégyenlősség vagy félénkség mint tulajdonság sokféle magyarázatot kapott az elmélet alkotók  között. Egyes kutatók genetikai hajlandóságot véltek felfedezni, mások leginkább a szülő-gyermek kapcsolatban látják a visszahúzódás okát. A félénkség hátterében más-más félelem áll, félelem az idegenektől, a váratlan helyzetektől, a kortársaktól, a közösség előtt való megnyilvánulástól, félelem a megszégyenüléstől és egyéb, számunkra olykor jelentéktelennek tűnő dolgokról.

A szégyen érzete a gyermekkort végigkíséri, 2-3 éves korban a szobatisztaság kérdésekor tűnik fel. Ha a szülő túlzott elvárásokat támaszt ebben a kérésben, olykor meg is szégyeníti a botlások miatt, megjelenik a bűntudat, a szégyen és a kétségbeesés. Később az iskoláskor kezdetén is újra megjelenhet, amikor bizony a legfontosabb fejlődési konfliktus hátterében a teljesítmény áll. Elég jó vagyok? Rosszabb vagyok, mint mások? Ki a jobb? Ezek a kérdések az iskolába kerüléskor folyamatosan kínozzák a gyermeket. Ha ehhez még hozzáadjuk a túlzott szülői elvárásokat, szinte garantálható, hogy a kudarcélmények megjelennek és vele együtt kézen fogva a szégyen is feltűnik.”

(...)