Elmarad „Trianon és a magyar elnyomás elleni harc napja”

„A Nagy-Románia Párt elhúzódó – és egyre inkább véglegesnek tűnő – agonizálásával érdekes helyzet alakult ki a román politikában. A néhai Corneliu Vadim Tudor és Gheorghe Funar – Kolozsvár egykori soviniszta polgármestere – nevével fémjelzett szélsőséges nacionalizmus ugyanis csak látszólag tűnt el, mivel képviselőinek jó része a nagyobb pártokban, főleg a Szociáldemokrata Pártban találta meg a helyét – ahogy arra Kántor Zoltán és Pászkán Zsolt 2009-es tanulmánya is rámutat. A gyűlölködő, nyílt sovinizmus helyét így egyfajta felszínes, de annál kiszámíthatatlanabb »konjunkturális nacionalizmus« vette át a román közéletben. Bár a „konjunkturális nacionalistáknak” is lehetnek kellemetlen húzásai (lásd például Victor Ponta első két kormányát), de ők alapjában véve pragmatikusabban (de úgy is mondhatjuk, hogy kevésbé elvszerűen) viszonyulnak a magyar kérdéshez.

A »hagyományos román értékekre« és idegengyűlöletre alapozó pártok gyengélkedésével és a néhai »tribunus« halálával elárvult román soviniszták szavazataiért azonban több újabb formáció is verseng. Az egyik a már régebb óta létező, de politikai pártként csak 2015-ben bejegyzett Új Jobboldal (a vasgárdista örökséget felvállaló, homofób, ultraortodox és magyarellenes megmozdulásiról hírhedt Noua Dreaptă), a másik pedig a bukaresti Bogdan Diaconu volt szociáldemokrata, majd független képviselő vezetésével szintén 2015-ben megalakult Egységes Románia Párt (a Drakulát – Vlad Ţepeş havasalföldi vajdát – logóként használó Partidul România Unită). E formációk népszerűsége azonban elmarad a Nagy-Románia Párt és a Román Nemzeti Egységpárt kilencvenes és kétezres évekbeli hatásától, és a tavaly decemberi parlamenti választásokon egyiknek sem sikerült megugrania az 5%-os küszöböt. Bár optimizmusuk töretlen, egyelőre(?) csak a törvényhozáson kívülről próbálnak hatni a politikai életre.

Az évek óta tartó felemás helyzet tipikus gyümölcse volt az a törvénytervezet is – »Törvénytervezet június 4-ének Trianon- és a magyar elnyomás elleni napjává nyilvánításáról« –, amelyet a szenátusi elutasítás után nemrég a román képviselőház is elvetett. Magát a tervezetet már 2015-ben benyújtotta Bogdan Diaconu – akkor épp független képviselőként –, pár nappal azt követően, hogy visszavontak egy hasonló nevű (»Törvényjavaslat június 4-ének Trianon Napjává nyilvánításáról«), Trianon évfordulójára szintén emléknapot javasló törvénytervezetet. (...)

A törvénytervezet – még ha vissza is vonták – jól mutatja, hogy a »Trianon-jelenség« és más történelmi kérdések továbbra sem csak tudományos, hanem politikai ügynek is számítanak a magyar–román viszonyban, és ez valószínűleg így is marad még egy ideig.”