„Tíz év telt el azóta, hogy Varró Dani így írt »Szívdesszert« című kötetében: »…ha nem szeretsz hát ne szeress / ez itt csak egy teszt sms / hogy nyomkodom tehát vagyok«. A költő továbbra is költ, és a közönség mellett most már egy »virtuális amazon« feleség és további három személy is kedveli ezt.
– Mi a célod azzal, hogy a verseidbe beemelsz olyan kifejezéseket, mint a taggelés, a posztolás és a csetbox?
– Természetesnek tartom, hogy az ember arról ír, ami körülveszi. Hiteltelen lenne, ha a madárcsicsergésről írnék, amihez nincs viszonyom, miközben a számítógép pittyegéséhez meg van. Az olvasónak ez szokatlan lehet, mert az iskolában régi versekről tanulunk, azok még nem szólhattak a közösségi médiáról, de egyébként sok költőt lelkesítettek a technikai vívmányok, Petőfi a vasútról írt rajongó verset, Kosztolányit a telefon, Tóth Árpádot meg a Zeppelin ihlette meg. Engem a mai világ hétköznapi témái érdekelnek, és szeretek egy úgymond költőietlen témát klasszikus költői módon, mondjuk szonettben megfogalmazni, ennek van valami izgalmas feszültsége. Vagy például ebben a legfrissebb, »Feleségem ha felmegy a Facebookra« című versben a modern tartalomhoz a magyar nótás forma társul.
– Regisztráltál már az Instagramra és a Twitterre is? Számíthatunk arra, hogy a következő versek már ezeknek az oldalaknak a jellemző kifejezéseit fogják tartalmazni?
– Nem, én a Facebookot sem használom olyan sokat, inkább a feleségem, ő segít rendben tartani az oldalamat is. Ő fent van az Instagramon és a Twitteren is, de én nem.
– Soha nem volt olyan terved, hogy filozófiai témájú verseket is írj?
– Egy időben érdekelt a filozófia, de anyukám, aki filozófiatanár, eltanácsolt tőle. Azt mondta, hogy a filozófia marhaság, és nem érdemes vele foglalkozni. Sok verset írtam a szerelemről meg az évszakokról, de a hagyományos költői témák között akadnak olyanok is, amikről meg soha.” (...)