A nagypénteki munkaszünet védelmében

„Annyi történt, hogy a törvényhozó hatalom – mérlegelve a gazdasági és politikai lehetőségeket, a felmerült társadalmi igényeket – egy újabb munkaszüneti nap kijelöléséről döntött, amelyet bölcsen egy kiemelkedő ünnephez kötött. Való igaz: a nagypéntek keresztény ünnep, Jézus kínszenvedésére és kereszthalálára emlékezünk. Keresztény közösségek ilyenkor külön liturgia keretében és keresztútjárással emlékeznek Krisztus utolsó óráira. De a munkaszüneti nap senkit sem kötelez semmire. A parlament ugyanis nem arról hozott döntést, hogy nagypéntek immáron államilag is kötelező böjti nap, nem küldött a templomokba senkit, csupán megnyitotta a lehetőségét annak, hogy akik szeretnék, méltóbb módon élhessék meg ennek a napnak a szakrális tartalmát. Szabadon választható módon. Ahogy szabad ezzel ellentétes döntést is hozni – a világnézeti szabadság a minapi döntéstől teljesen függetlenül továbbra is adott.

Miként az állam a magánéletünkbe sem szólt bele ezzel. Munkajogi aspektusai vannak a döntésnek, de az egyén magánszférája érintetlen maradt. (Illetve amennyiben ez a magánéletbe történő beavatkozás, gondoljuk csak el, mennyivel inkább az a munkavállalók számára kötelezően biztosítandó éves szabadnapok számának állami meghatározása – erre azonban mégsem bilincsként, hanem biztosítékként tekintünk.)”