Sokat töprengtem, mivel is lephetném meg a Momentum Mozgalmat párttá alakulásuk alkalmából.
Éreztem: ez a momentum nem nélkülözhet egy kis kedvességet részemről sem, ám az ajándékozás, mint tudjuk, nehéz műfaj. Olyat kell adni, ami hasznos, amije az ajándékozottnak még nincs.
És akkor - heuréka! - beugrott.
Himnusz! Minden valamire való pártnak van ilyenje. Legalább időlegesen. Földet könnyező Fidesz, igenigenes MSZP, stb. Szegény momósok meg ott állnak lila kitűzőkkel, logóval, de: bánatosan, himnusz híján.
Várjunk csak... Momósok...
És akkor beugrott ez is!
Egyszerűen tökéletes! Mintha csak MOMO-himnusznak írták volna! A dal akkor született, amikor a momentumosok. 1991. Előadója: MOMO! Egy csillogó szemű fiatal, egy valódi csillogó szemű fiatal! A reménység maga! Nem akar mást, csak sikert, mindezért pedig hülyeségeket hadovál! Tö-ké-le-tes.
Bónusz refrénsor: „Felejtsd el azt, hogy tornából fel voltál mentve!”
Kellhet-e ennél jobb himnusz azoknak, akik olimpiaellenességgel kerültek be a politikai látótérbe?
Nem kellhet. Mert nincs. Ez maga a tökéletes ajándék.
Fogadják tehát szeretettel párttá alakulásuk alkalmából és használják jó egészséggel.