„Orbán Viktor gyarmattartós beszédének nem azért nincs helye a nyolcadikos törikönyvben, mert nem kiemelkedő fontosságú történelmi forrás.
„Orbán Viktor gyarmattartós beszédének tehát nem azért nincs helye a nyolcadikos törikönyvben, mert nem kiemelkedő fontosságú történelmi forrás. Hanem mert nem elemzésre, gondolkodásra késztető módon, ellenben primitív manipulációval faragtak belőle iskolai feladatot. Az idézetet követő három értelmetlen, kizárólag a kocsmai politizálás szintjén megválaszolható kérdés (ld. »Véleményed szerint mennyire homogén ország Magyarország?«) csak az indulatátvitelre jó, tanulni semmit sem lehet az efféle matériából.
Mondhatnánk, dilettantizmus. De a dilettánsok jóindulata hiányzik abból a döntéshozóból, aki a zsűrizésen átesett tankönyvbe utólag passzíroz bele egy ilyen passzust: ez már a rákosista matekkönyvekben '50 táján feltűnő kulákos számtanpéldák szintje.”
A közbeszéd állapotán való jajongás álszent dolog, van ugyanis nagyobb bajunk: az, hogy a modernitás módszeresen bontja le az embert. Szilvay Gergely esszéje.
Néhány száz Pride melletti tüntető miatt gyakorlatilag megbénult a (tömeg)közlekedés Budapesten.
Egy kisebb csoport cselekedetei miatt százezrek közlekedési rutinja vált lehetetlenné.
„Krausz Ferenccel átnéztük a legújabb kutatási terveket” – fogalmazott a miniszterelnök.
Nem volt más választásuk.
Ebben a világban túl sok mindenre van előre elkészített magyarázat.
Megtört a jég Washingtonban.
Balaicz Zoltán először vallott betegségéről, és arról, hogyan lett egy életveszélyes diagnózisból városi egészségprogram.
