Egy kis ország ne üsse az orrát a nagyok dolgába? – még egyszer a magyar–lengyel barátságról

Mindenkit óvnék a lengyelek megvetésétől, a kárörvendéstől, mert olyan erői vannak ennek a társadalomnak, ami hegyeket mozgat. Nizalowski Attila jegyzete.

„Orbán Viktor gyarmattartós beszédének nem azért nincs helye a nyolcadikos törikönyvben, mert nem kiemelkedő fontosságú történelmi forrás.
„Orbán Viktor gyarmattartós beszédének tehát nem azért nincs helye a nyolcadikos törikönyvben, mert nem kiemelkedő fontosságú történelmi forrás. Hanem mert nem elemzésre, gondolkodásra késztető módon, ellenben primitív manipulációval faragtak belőle iskolai feladatot. Az idézetet követő három értelmetlen, kizárólag a kocsmai politizálás szintjén megválaszolható kérdés (ld. »Véleményed szerint mennyire homogén ország Magyarország?«) csak az indulatátvitelre jó, tanulni semmit sem lehet az efféle matériából.
Mondhatnánk, dilettantizmus. De a dilettánsok jóindulata hiányzik abból a döntéshozóból, aki a zsűrizésen átesett tankönyvbe utólag passzíroz bele egy ilyen passzust: ez már a rákosista matekkönyvekben '50 táján feltűnő kulákos számtanpéldák szintje.”