Az Árral azonban valami baj, mondhatni gebasz van. A trónt frissen megöröklő új emperátornak, a nem uralkodónak nevelt Cardeniának szembesülnie kell vele, hogy rövid időn belül össze fog omlani az Ár általuk megismert és évezredeken át használt rendszere, tehát lépni kell valamit, ha meg akarja menteni az emberi civilizációt. A képlet azonban sosem ilyen egyszerű: az igazságot nem mindenki hiszi el, vagy nem mindenki pontosan úgy értelmezi, ahogy kéne. Az uralkodói udvarokban pedig ennek nyomán az van, ami mindig: helyezkedés, árulás és intrika.
Scalzi három karakteren keresztül mutatja be nekünk új világát: a központi világon élő fiatal, az udvari világhoz kissé kritikusan álló emperátor mellett a határvidék Mezsgye nevű, éppen forrongó rendszerén az egyik kereskedőcsalád szókimondó tagja, Kiva, illetve az Ár változását kutató tudós fia, Marce keveredik kalandokba, miközben igyekeznek felgöngyölíteni az összeesküvést, ami az ő életük mellett az uralkodó életét is veszélybe sodorhatja.
Nem kell nagyon túlgondolni a dolgot: új sorozatában John Scalzi egy profin kitalált, és szokás szerint remekül megírt, szuper párbeszédekkel operáló űroperát tett le az asztalra. Külön öröm számomra, hogy Scalzi sikeresen hagyta most a szekrényben kedvenc karakterét, a mindig frappáns dolgokat mondó szarkasztikus férfit, ami miatt a Vének háborúja összes főhőse nagyjából ugyanolyannak tűnt nekem. A kötet remekül adagolja a fordulatokat, és vegyíti a humort a drámával, miközben azért tisztességesen bemutatja ezt a katasztrófa szélén álló világot, ami sok szempontból markánsan, de kellemesen elüt a Scalzitól eddig megszokottaktól.
Minimum egy folytatása biztos lesz a könyvnek, ennek megfelelő a lezárás is, tehát semmiképpen se számítsunk arra, hogy minden dolog megoldódik. Scalzi az elől sem zárkózott el, hogy egy harmadik könyv is legyen, de én személy szerint nem bánom, ha nem nyújtja el ezt a történetet, mint a rétestésztát. Bár annak mindig örülök egy-egy ilyen szettingnél, ha kiderül, hogy mi a helyzet a Földdel, szóval azt nem bánom, ha erre áldoz egy kis időt a szerző. Szóval Scalzi-rajongók, itt az új hús! Mindenki másnak pedig csak ajánlani tudom a szerző munkásságát, ha szeretnének jól szórakozni.