Politikai felelősség és etika

„Amikor a felelősen gondolkodó ember belép a politika világába erkölcsi és filozófiai értelemben is sokkal szigorúbb erkölcsi maximáknak kell megfelelnie. Érdemes ilyenkor kézbe venni Max Weber: Politika, mint hivatás című írását. Weber az első világháború után újrafogalmazta és a politikára vetítette Kant klasszikus erkölcsi tanításait. Weber hosszan elemzi az »érzületetikán alapuló cselekvést«. Ennek alapja az a meggyőződés, hogy elsősorban és meghatározóan a szándékainkért vagyunk felelősek. »A tiszta érzületből« adódó cselekedetek következményeiért a cselekvő ember már nem felelős, ő csak teszi a dolgát. »Az érzületetika híve azért érez felelősséget, hogy a tiszta érzület lángja ki ne aludjon.« A következmények nem mérlegelendők vagy nem mértékadók. 

Ezzel szemben a felelősség etikája a következményekért is felelős ember hitvallása. Weber szerint ez a politikus kötelező etikai normája. A politikusnak mindenkor tudnia kell, hogy cselekvései következményeit neki fogják tulajdonítani. Ez elől nem menekülhet el. Weber azt mondta: három minőség alapján kell értékelnünk a politikust. A szenvedély, a felelősségérzet és a »szemmérték«. 

Jó volna, ha Majtényi László alkotmányjogász, akit a kampány során fűtött a szenvedély és a felelősségérzet, nem hagyna fel a politizálással, mert »jó szemmértékkel« felismerhetné, hogy tudását és a kampányban megszerzett ismertségét továbbra is a közjó szolgálatába kell állítania.”