„Valaki elárulhatta Donald Trumpnak, hogy már negyven napja ő az elnök, s ideje volna végre ahhoz illően beszélnie. Utóvégre akként mutatja be az ajtónálló, amikor belép a képviselőház termébe, ahol kongresszusi és kormánytagok az e tisztségnek kijáró ünnepélyességgel először fogadják.
S ott a pódiumon az unió helyzetéről szóló elnöki üzenetét mégsem lehet Twitteren előadni, a kampánykiszólások sem helyénvalóak, az odamondogatások ellenlábasainak, amikkel e bő hónap során sikerült világnevetség tárgyává tennie ezt a funkciót. Lelket öntve az amerikai történelem – közmegegyezés szerinti – legrosszabb elnöke, az országát polgárháborúba vezérlő James Buchanan emlékének maroknyi ápolójába: bálványuk elkerülhet az utolsó helyről…
Trump láthatóan tudatában volt e keddi szereplés fontosságának: hetek óta készült rá, s fotók szerint még a Capitoliumra tartó limuzinban is gyakorolta szónoklatát. S bebizonyította nyugtalan tanácsadóinak, hogy képes volt elsajátítani az olvasógép fegyelmezett, nem »kibeszélős« használatát, amire először Ronald Reagan okította az ámuló európai hallgatóságát, de ma már kötelező politikusi kellék.”