Ennek tükrében nagyra kell tartanunk, hogy Erdő Péter bíborosunk többször is világossá tette hithű álláspontját mind interjúkban, mind a szinódusi atyák és Ferenc pápa előtt is - nem mellesleg a családszinódusok főrelátoraként. Megjegyzendő, hogy az Amoris Laetitia megjelenése óta a magyar bíboros nem nyilatkozott a kérdésben; megtette azonban segédpüspöke, Székely János, aki mérvadónak a Hittani Kongregáció prefektusának, Müller bíborosnak az értelmezését jelölte meg. Ez valójában Erdő Péter és a magyar egyház álláspontja a kérdésben: az Amoris Laetitia nem akarja megváltoztatni sem a jogot, sem a tanítást, sem a szentségi gyakorlatot, ha ugyanis ez lenne a célja, akkor ezt világosan ki kellene fejeznie, nem pedig egy homályos lábjegyzetben utalnia rá. Tudomásunk van róla, hogy Erdő Péter ezt mondja a papjainak és a híveknek, ha kérdezik, és a Magyar Kurír is, ami (általunk vitatott gyakorlatként) minél több részlettől és konfliktustól igyekszik megkímélni a magyar katolikus közvéleményt - akár az olvasói hozzászólások cenzúrázása és az olvasók tömeges kitiltása árán is. A Kurír egyedül Müller bíboros azon interjúját hozta le a témában, amiben ezt az értelmezést kifejti.
Természetesen a Kasper-javaslat nem azért rossz, mert azt az Amoris Laetitia nem még egyértelműbben propagálja, hanem eleve rossz, amit ha maga a pápa tanítana is, sem lenne elfogadható igaz tanításként és helyes gyakorlatként. Az alábbiakban összegyűjtöttük Erdő Péter nyilvánosan fellelhető megnyilatkozásait azzal kapcsolatban, hogy a Kasper-javaslat miért lehetetlenség. A megnyilatkozásokat azok megjelenésének sorrendjében közöljük, a szövegfordításokat és egyes szövegerészletek kiemelését a szerkesztőségünk végezte el.”