(...)
„Úgy tűnik már a filmek is foglalkoznak az oktatás pszichés elfojtásaival és tartalmaival. Talán mert egyetemes dilemmákat vet fel és rávilágít a mai nagy kortársproblémákra, a tartalmas és tartalmatlan kapcsolódásokra, a versenyszférára nevelt sikerorientált egyéni oktatás kudarcaira. Hisszük, hogy lehet élmény a tanulás, vannak példaképek és, hogy lehet a boldog a gyermekkor. Mindenki alapvetően jót akar, ahogy a filmben is. Viszont célunk azt generálni, hogy MINDENKI-nek tennie kell a szeretet és elfogadás területein a gyerekekért és a fiatalokért.
Nemcsak a pedagógus és a család oktat, nevel, hanem az iskolai takarító, az igazgató, a portás,a dajka, a szomszéd, a bolti eladó, a vállalkozó, a segítő szakember, az üzletember és mindenki, aki találkozik fiatalokkal a nap folyamán. Egy kedves mosoly, egy gesztus, egy simogatás vagy papír zsebkendő, egy vigasz, egy bátorítás nyújtása is a nevelés része lehet. Ez a napi szocializációja a fiataloknak és az oktatás szerves alkotó eleme, amiben MINDENKI résztvevő, szereplő és nyertes is!