(...)
„Úgy tűnik már a filmek is foglalkoznak az oktatás pszichés elfojtásaival és tartalmaival. Talán mert egyetemes dilemmákat vet fel és rávilágít a mai nagy kortársproblémákra, a tartalmas és tartalmatlan kapcsolódásokra, a versenyszférára nevelt sikerorientált egyéni oktatás kudarcaira. Hisszük, hogy lehet élmény a tanulás, vannak példaképek és, hogy lehet a boldog a gyermekkor. Mindenki alapvetően jót akar, ahogy a filmben is. Viszont célunk azt generálni, hogy MINDENKI-nek tennie kell a szeretet és elfogadás területein a gyerekekért és a fiatalokért.
Nemcsak a pedagógus és a család oktat, nevel, hanem az iskolai takarító, az igazgató, a portás,a dajka, a szomszéd, a bolti eladó, a vállalkozó, a segítő szakember, az üzletember és mindenki, aki találkozik fiatalokkal a nap folyamán. Egy kedves mosoly, egy gesztus, egy simogatás vagy papír zsebkendő, egy vigasz, egy bátorítás nyújtása is a nevelés része lehet. Ez a napi szocializációja a fiataloknak és az oktatás szerves alkotó eleme, amiben MINDENKI résztvevő, szereplő és nyertes is!
(...)
A siker és a produktum érdekében pedagógiai megoldásként sokszor használták egy jó cél érdekében ezt a módszert. Amikor versenyre készült egy csapat, abban nem nyert mindenki, csak az, aki aktív résztvevője lehetett. Vagyis csak valakinek/valakiknek hozott valós nyereséget. A többiek csak szemlélődők vagy a lépcsőnek a fokai, akiken keresztül eljuthatnak páran a csúcsra. Ez nem team munka, ahol mindenki aktív résztvevője mindennek!
Ezzel a filmmel azonban mindenki nyert, mert minden néző számára rávilágít arra, amikor egy »jót akaró« hatalom a közösségen belül izolációra nevel, amely a kirekesztettség érzését támasztja fel a fiatalokban. Ha az a gondolat és érzés áramlik, hogy »nem lehetünk elég jók, amilyenek vagyunk« vagy ha valamiben kevésbé vagyunk ügyesek, az szégyellni való és titokban kell tartani, ez pusztító és káoszhoz vezet a lelki világban. Így aztán csodálkozunk, ha tömegesen épül le ma a fiatalokban a motiváció, az érdeklődés és a kreatív világ. Megjelenik az érdektelenség és a későbbi agresszív lázadás, függőséghasználat vagy túl korai kiégés!!!! Az izolációs módszerben valós nyereség nem születik, de főleg kreatív élet, amelyre a hivatást később lehetne alapozni.”
(...)