„ »Székelyföld nem Románia« olvasható egy-egy hőzöngő tüntető tábláján, azonban ez nagyon téves megközelítés. Igenis, Székelyföld Románia, sajátos múlttal, hagyományokkal, nyelvvel, vallással, elvárásokkal, célokkal, törekvésekkel, de mindez Románia határain belül. Ha tetszik, ha nem. És Romániában a román nyelv ismerete nélkül nem lehet boldogulni. Otthon a felcsíki, vagy a homoródmenti faluban talán igen, de máshol nem. A Székelyföld ügyét nem az viszi előre, ha gyerekeink uralják a rovásírás rejtelmeit, hanem az, hogy beszélnek románul és angolul, versenyképesek az őrtüzekkel jelölt területen kívül is.
(...)
Meggyőződésem, hogy a kulcs a szülők felelősségében rejlik. Amíg az a mentalitás, hogy fiam, hagyd csak a románt, mert én is alig tudok, mégis boldogultam az életben, addig bármennyire jó a törvény, korszerű a tanterv, jó a tankönyv, felkészültek a pedagógusok, nem lehet áttörést elérni. Amíg a minden iránt nyitott első osztályos gyermek azt hallja, azt érzi, hogy a román nem olyan fontos, addig mindig is lemaradással fog küszködni.”