Halálzóna és vállalatvezetés: Budapestre jön a világhírű német extrém-alpinista

Benedikt Böhm egyszerre mozog otthonosan a Himalája halálzónájában és a vállalatvezetés világában. Extrém alpinistaként a világ legmagasabb hegyeit mászta meg mesterséges oxigén nélkül, sebességre optimalizált stratégiával, cégvezetőként pedig ugyanazt a gondolkodásmódot alkalmazza: a döntések minőségét a kockázat és az idő viszonyában méri. A február 18-i budapesti panelbeszélgetésen arról beszél majd, hogyan torzul az emberi ítélőképesség valódi nyomás alatt, és miért nem a stressz, hanem a következmények jelentik az igazi tétet.

Böhm hegymászóként pontosan ilyen szituációkban hozott döntéseket. A „speed style” megközelítés lényege nála nem a rekordhajszolás, hanem a kitettség minimalizálása: minél kevesebb idő a halálzónában, annál kisebb a hibázás esélye. Ebben a felfogásban a visszafordulás nem vereség, hanem szakmai kompetencia.

Benedikt Böhm szerint a nyomás következmény

A panel címe magyarul így foglalható össze: a nyomás nem stressz, hanem következmény. A beszélgetések többsége a teljesítmény kapcsán a stresszkezelésre, mentális technikákra és motivációra fókuszál, ez a panel azonban más irányból közelít. Olyan helyzetekről esik szó, ahol egy döntés nem visszavonható, utólag nem optimalizálható, és nincs idő hosszas mérlegelésre. 

Benedikt Böhm több, a világ legveszélyesebb hegyei közé tartozó csúcsot nem hagyományos expedíciós stílusban, hanem sebességre optimalizált döntéshozatallal mászott meg. Szemlélete szerint a teljesítmény nem a kitartás romantikájáról szól, hanem kíméletlen kockázatkezelésről: minél tovább marad valaki nyomás alatt, annál rosszabb döntéseket hoz. 

Speed style és a halálzóna

Böhm nemcsak 8000 méteres csúcsokat mászik mesterséges oxigén nélkül, hanem ezt rendkívüli gyorsasággal teszi. A cél a „halálzónában” töltött idő minimalizálása. Gyorsan és könnyű felszereléssel, egyetlen megállás nélküli menetben halad a hegy lábától a csúcsig, majd vissza, akár síléccel. 

Konkrét példaként szerepel a Gasherbrum II, amelyet 17 óra alatt mászott meg fel és le, illetve a Manaslu, ahol 23 és fél órára volt szüksége. A stern-interjúban a Cho Oyu is előkerül: Böhm és Prakash Sherpa 12 óra 35 perc alatt jutott fel a 8188 méteres csúcsra mesterséges oxigén nélkül.

A hegyen töltött idő csökkentése a kockázat csökkentését szolgálja. A magas táborokban töltött éjszakák elkerülése, a kontrollált tempó és a tudatos felkészülés mind azt a célt szolgálják, hogy a döntések minél tisztábbak maradjanak extrém körülmények között is.

Vezetés kultúrákon át

Benedikt Böhm nemcsak extrém alpinista, hanem cégvezető is. A bemutatás szerint vezérigazgató és tulajdonos, aki a hegyek világát és az üzleti életet tudatosan kapcsolja össze előadásaiban. Interjúiban hangsúlyozza, hogy a különböző kultúrákban szerzett tapasztalatai megerősítették benne: az emberek társas lények, és mindenki érti a mosolyt, a figyelmet és a nyitottságot.

A legrosszabb helyzet az, amikor az elvárások eltérnek egymástól. Ezért már az indulás előtt világosan meg kell határozni, ki mit tekint sikernek, milyen szabályok érvényesek, és meddig hajlandó elmenni a csapat. Az ilyen beszélgetések sokszor kellemetlenek, különösen, ha félelmekről, kockázatokról vagy akár a halálról van szó, de szerinte ezek adják az alapját annak, hogy extrém helyzetben is működőképes maradjon a döntéshozatal.

A vezetés számára nem egyetlen stílust jelent, hanem alkalmazkodást az egyes emberekhez. Van, akinek világos keretekre van szüksége, másnak nagyobb szabadságra. A lényeg, hogy a vezető felismerje, kinek mire van szüksége, és ennek megfelelően alakítsa a kommunikációt és a döntési kereteket.

Nyitókép: benediktboehm.com